Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete

Spetykó Gáspár 1856-os város leírásában a következőképpen szerepel: „Épületei közt az Orczy-ház, fejedelmi angol kertjével melyből a közönség ki van zárva, kiválólag szépétik a város tekintetét. " A kastélyról a legkorábbi ábrázolás 1846-ból ismert. Fuchsthaller acélmetszetén, a kép jobb sarkában tisztán kivehető az épület tömege. (75. kép) A következő kép 1849-ből való. Ezen a keleti főbejárat látható a park egyik sétaútjáról. A kép bal oldalán feltűnik a kapu egyik oroszlánja, illetve a Szt. Erzsébet templom tornya. (Az ábrázolás Dezséri Bachó László könyvében látható. Nem tudni, hogy csak illusztrációként készült-e ide, vagy valóban van, - s ha igen hol - eredetije.) (16. kép) Egy másik rajz 1864-ben, az Ország Tükrében, illetve a Napkelet című lapban jelent meg, s ez az épület déli frontját mutatja. A kép érdekessége, hogy a kastély előtt végigfutó kő ill. léckerítést ábrázol, s nem az Oroszlános-kapukat. A bejárati kapu formája sem egyezik az eredetivel. Nem tudjuk, hogy a rajzoló egyáltalán látta-e, vagy mikor látta az épületet? Ugyanezen az oldalon megjelent egy másik kép a város piac-teréről, amely aránylag pontos képet mutat, s ez azt feltételezi, hogy szerzője járt Gyöngyösön. (17. kép) Az 1880-as évek végén készült felvételeken jól látszik az épület előtt, egészen a kertkapukig húzódó kis kovácsoltvas kerítés, amely megakadályozta a kastély előtti közvetlen gyalogosforgalmat. Előtte üres térség húzódott. Az egykori barokk kastély kapuja tehát ekkor már csak a „személyzeti" bejáró szerepét töltötte be. A nagy gazdasági bejárat a kert ÉK-i sarkában, az üvegház mögött nyílt. Ugyanezen a képen látható, hogy az épület nyugati, földszinti oldalán a második ablak magasságában ajtó nyílt a kertbe, amelyet valamikor az 1900-as évek első felében szüntethettek meg. (18., 19. kép) Sokkal szebb képet mutat az utca a századforduló éveiben. Ekkortájt ültették a fasort az út két oldalára. (20. kép) Orczy II. Lőrinc egyetlen leánya Anna 1830-ban ment feleségül gróf Szapáry Józsefhez. A birtok a Szapáryak kezébe került. Mivel levéltári források nem szólnak róla nem tudjuk voltak-e ebben az időben nagyobb átalakítások. Az ő idejükből egyetlen utalás van a kastélyra Spetykó Gáspár leírásában. Eszerint 1862 tavaszán megkezdi működését a „Gyöngyösi Műkedvelő Társaság" Szapáry Imre gróf vezetése alatt. Az előadásokat kezdetben, a kastélyban az Orczyak házi színpadán tartották. Erről a pici színpadról még az 1940-es évekre visszaemlékezők is beszéltek. Szapáry Saroltát 1852-ben herceg Auersperg Sándor, lányukat, „herceg" Annát Westphalen Raban vette nőül. Az épület utolsó „Orczy"-tulajdonosa az ő lányuk Wildburg Arthurné. A kastély berendezéséről a század elejéről vannak hiteles adataink. (21., 22., 23., 24. kép) Ekkor már csak az emeleti részeket lakta a család, a földszinti szobákat a gimnáziumi tanároknak adták bérbe. A fennmaradt fotók mindegyike az emeleti szobákat ábrázolja. A zavartalan „együttélés" érdekében az albérlők a Kossuth utcai kaput, míg a család és vendégei a keleti főbejáratot használták. A keleti főlépcsőt lezáró vasrács mindig zárva volt. A visszaemlékezők szerint, ha a báróné egy segítő gyereket meg akart vendégelni egy-egy kakaóval, az udvarról nyíló melléklépcsőn vezették fel az épület ÉNy-i sarkában lévő hatalmas konyhába. 1935-ben Wildburgné úgy dönt, hogy felajánlja az épületet a városnak megvételre. „Nagyságos Polgármester Úr! Szept. hó 20-án kelt levelére válaszolva először is köszönetet mondok polgármesterúrnak azon jól eső szavaiért melyekkel a város és családom között fennálló szoros kapcsolatokról megemlékezik. Miután sajnos sokszori levelezésünk a csere ügyben mind eddig eredményt nem mutat föl, szeretném Polgármester urat felkérni, nevezzen meg nekem oly napot, melyen fölkereshetem, hogy ezen ügyet megbeszélhessük, tahin ily