Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete

emelet déli szárnyának középső terme és a délnyugati sarokszoba a kastély legszebb és legreprezentatívabb fogadó helyiségei lehettek. Az épület felújítása során végzett kutatások alkalmával kerültek elő a falat borító nagyméretű freskók, amelyek készítési ideje a XVIII. század második felére - végére tehető. A termekben a padlószinttől a mennyezetig anyagszerűen megfestett építészeti elemek keretezik a különböző jeleneteket ábrázoló falképeket. Ez a festésmód tágasabbnak és magasabbnak láttatja a helyiséget. Az itt lévő úgy érzi, hogy kilép a zárt térből, s mintegy nyitott teraszról szeme messzire kalandozhat a látóhatáron. A sarokszobában, 7 mezőben városképek, csatajelenetek, tájábrázolások láthatók. A csatajeleneteken szereplő katonák viselete alapján feltételezhető, hogy a képíró a hétéves háború eseményeit kívánta megörökíteni. Ez azért is valószínűsíthető, mert Orczy Lőrinc ezredesként vett részt a harcokban. A hétéves háború (1756-1763) kezdetén, a saját költségén felállított jászkun huszárezred élén vonult hadba. Katonáival ott küzdött a prágai és kolini csatákban, majd Hadik András egyik alparancsnokaként 1757 októberében Berlin elfoglalásában és megsarcolásában is részt vett. Hadiérdemeiért az uralkodó, Mária Terézia, 1759 márciusában tábornokká léptette elő. A hétéves háborút lezáró hubertusburgi béke megkötése után azonban vezérőrnagyi címmel és 1500 fi. fizetéssel nyugállományba vonult, s visszatért a polgári életbe. Figyelembe véve a kor szokásait valószínűsíthető, hogy a kastélyt építtető főúr e dicső tetteit festtette meg fogadótermében. Pontos képet azonban csak a további történeti kutatások és a falképek teljes feltárása és restaurálása után mondhatunk. Az e szobához délről csatlakozó kicsi kabinet funkciója egyelőre ismeretlen. Más barokk kastélyokban az ilyen apró szobák a házi kápolna szerepét töltötték be. Ezeket tekintve analógiaként, a kutatás kezdetén mi is vallásos témájú falfestést vártunk. Az oldalfalon előkerült finom színezésű, de szinte naturalisztikus pontossággal megfestett pásztorlányka fej, valamint a mennyezetet keretező virágfüzérek elvetették a kápolna funkció lehetőségét. Ez a kis kabinet kötötte össze a két dísztermet. Az épület emeletének közepén lévő fogadótermet - hasonlóan a már fentebb leírt DNy-i sarokszobához -, szintén 7 freskóképpel díszítették. Az itteni ábrázolások is - hasonlóan az előzőhöz -, kinyitják a teret a szemlélő előtt, s távoli tájak felé viszik a tekintetet. Ebben a teremben - az eddigi feltárások alapján - elsősorban tájképek borítják a falakat. Az épület nyugati emeleti szobái talán vendégszobák lehettek, amelyre a falakat díszítő, a fogadótermeknél sokkal egyszerűbb, de kvalitásos márványfestés utal. A termek kályháit kívülről, a folyosóról fűtötték. Az egykori fűtőnyílások rendre előkerültek a falkutatás során mind az emeleti, mind a földszinti részeken. Felmerül a kérdés, hogy a család mire használta ezt a meglehetősen kicsiny, de igen impozáns kis palotát. Hiszen mint a levéltári adatokból kiderül Orczy I. Lőrinc tábornok idejének legnagyobb részét Pesten vagy Tarnaörsön, családi kastélyában töltötte. Nos a levelezésekből, különösen a Gyöngyösön kelt üzenetekből úgy tűnik, hogy itt a Mátra alján 1770ben vadászkastélyt építtetett a földesúr, ahová farkasvadászatok alkalmával érkezett, s várta - az épület nagyságából adódóan - aránylag kevés számú vendégét. Az épület berendezéséről ebből az időből nem maradtak adatok, de minden bizonnyal a kor divatjának megfelelő, s a tulajdonos rangjához illő bútorok kerültek az egyes szobákba. Ugyanígy nincs írásos adatunk az épület egyes helyiségeinek funkciójáról sem, s csupán analógiákból sejthető a vendégszobák, konyhák, az ebédlő vagy a szalon, esetleg a kápolna megléte.