Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Horváth László: Vámosgyörk története a törökkortól a jobbágyfelszabadításig

átmenetileg megkapta bizonyos Divane Ibrahim.

3 Azonban az 1570-es évek első felében Györk már a budai tartomány birtok- és pénzügyeiért felelős hivatal helyettes vezetője, bizonyos Ahmed kethüdá szolgálati birtokának része. A több faluból álló bírtokegyüttes évi 34 420 akcsét jövedelmezett, ebből Vámosgyörk adói 6500 akcsét tettek ki. Ahmed elégedett volt birtokával (Ha roszszul jövedelmeztek volna, az ő állásában könnyűszerrel jobbra cserélhette volna őket), ezért az 1580-as évtized közepéig változatlan összetételben és jövedelemmel megtartotta magának. Ekkor akciót indított azért, hogy a birtok egy részét átjátsza fiának, Alinak. 1588-ban sikerrel járt: a birtok jövedelméből 6000 akcsét szultáni hozzájárulással a fiú nevére írtak, így az egész együttes, benne Vámosgyörk is az apa és fia kettős birtoklása alá került. Sajnos további források hiányában nem tudjuk, sikerült-e az egész birtokot Ali kezére juttatni, vagy Györknek más gazdája lett

4 Az első török adójegyzék Vámosgyörkről 1546 körül készült.

5 Ekkor már Vámosgyörkön lakott a Balázsi, Bencsik, Bodoni, Bogdán, Bors, Felfödi, Gyékényes, Kánháni, Kun, Lencsés, Madaras, Nagy, Sike vagy Csike, Tóth, Váci, Vas, Vasvári család. Adóköteles háznak 13 találtatott, vagyis a huszonöt összeírt családfő nem mindegyike fizetett állami és földesúri pénzadót. A lakosság döntően gabonatermelésből élt, hisz a termelésre kivetett 3450 akcsényi adó 61%-a a búzatermés után szedetett be (2100 akcse), 17%-a pedig (580 akcse) a vegyes gabona, az úgynevezett kétszeres után. Az adó pontosan 10 százaléka származott báránytizedből (350 akcse.) Ehhez képest már elenyésző a méhészkedés után fizetett 50 akcse, a széna után beadott 80 akcse, vagy a sertések után járó 40 akcse. A község rétje hivatalosan 15 szekér takarmányt eredményezett, mely után 150 akcsét fizettek, míg a még meglévő erdők 100 akcse adót vontak maguk után. Ha a török defterek mellé hozzáteszem a magyar dézsmajegyzékek neveit és számadatait - melyek Györkről az 1548, 1549, 1556, 1576, 1578, 1579, 1580, 1581, 1582, 1583, és 1598 évekről maradtak fenn-, akkor leszögezhetjük, hogy a XVI. század második fele az az időszak, mikor megbízható adatokkal rendelkezünk a falu nemcsak gazdasági, de társadalmi és szociális képéről is. Az 1548-ban készült györki gabonadézsma-összeírás teljesebbnek tűnik a két évvel korábbi török megfelelőnél.

6 21 adózó háztartást írtak az egri püspök patai kerületének dézsmaszedői össze Vámosgyörkön. Ebben az összeírásban tűnt fel először a Boconádi, Belchen, Hegedűs és Kíséri család. Legtehetősebbnek a Vasvári és a Lencsés család mutatkozott. A község gabonatizede 852 kéve őszi búza, 478 kéve rozs, s bár tudjuk, hogy 1 kalangya 26 kévét tett ki, mégis nehéz lenne ebből mostani mértékegységre átszámolni. Másrészt csak a gabonadézsma maradt fönn, a bárány után fizetett tized tovább árnyalhatná, vagy talán át is alakítaná a község gazdasági mutatóit. A következő évből azonban fennmaradt mind a gabona-, mind a báránytized nagysága.

7 Ekkor 14 gabonatermelő gazdaságot írtak össze, növekvő terméssel, hisz 1248 kéve őszi és 1040 kéve tavaszi gabonát adtak tizedbe. A báránydézsmát természetben szedték, ebben az évben 600 bárányszaporulat után hatvanat szedett be a falu bírója, sajnos a tizedfizetők nevének és számának említése nélkül. Jól leszűrhető az adatokból, hogy Györkön mintegy 15-25 közötti gazdaság működött, a paraszti gazdaságok döntő többsége szántóműveléssel foglalkozott, s néhány gazdaság kiegészítőlég állattenyésztést is folytatott. Sem ekkor, sem később nem fizetett a falu bordézsmát, azaz szőlőtermesztéssel a település lakói a györki határban nem kísérleteztek. Később azonban a vámosgyörki parasztok Gyöngyöshalász, még inkább Atkár területén külbirtokosként foglalkoztak szőlővel.

8 1549-ben két új családnévvel találkozunk, a Balassi és az André családokkal. 3 MISÓCZKI Lajos 1993. 2. 4 Hegyi Klára szívességéből 5 FEKETE Lajos 1968. 20. A forrást közreadó Fekete ezt az összeírást tévesen 1550-re datálta. 6 BÁN Péter 1981. 116-117. 7 BÁN Péter 1988. 64-65., 302. 8 P. KOVÁCS Melinda - SZABÓ Jolán 1998. 82., 110., 184.