Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Horváth László: Vámosgyörk története a törökkortól a jobbágyfelszabadításig
1556-ban készített összeírás szerint huszonkét gazdaság fizetett dézsmát, ebből 13 foglalkozott kizárólag szántóműveléssel, hat az atkán határban extrénusként (külsősként) szőlőművelést is folytatott, két gazdaság pedig a szántó mellett állattenyésztéssel egészítette ki megélhetését. Az ekkor feltűnt Mezei Mátyás kizárólag báránytizedet fizetett (8), melyből mintegy 80 báránnyi állatállományra következtethetünk, míg Bencsik István a 90 bárány szaporulata mellett szántóból származó jövedelemmel nem bírt, viszont a halászi határban 62, az atkári részeken 16 budai icce (egy icce közel 8 dl-t jelentett) bordézsmát fizetett. A tizedfizetők között a már említett Mezei mellett a Vadász, Márta, Kolo, Benczo, Gönci, Kis családok tűntek fel. 9 Az 1570. évi török adóösszeírás készítésekor már két esztendeje megkötötték a drinápolyi békét. Az 1544 táján kiürült, elpusztult falvak jó része újranépesült. Vámosgyörk is megváltozott képet mutat. Ugyan az adó összege nem sokat emelkedett az 1546. évihez képest, mindössze 1300 akcsényit, 5938 akcséra. Ellenben a népesség látványosan gyarapodott, a korábbi 13 háztartás helyett most 35-öt írtak össze, 30 adózott is, öt háztartás szegény volta miatt mentesült. Az összeírásokban először ez évben szerepel az Andró, Bemád, Mészáros, Nagy-Balázs, Sós, Szűcs, Tódor, Toka családok neve. 10 1. kép. Lázár deák-féle térképen középen a CÜRK néven jegyzett Vámosgyörk (1514) A török adók összegéből is egyértelmű, hogy a gazdálkodási ágak után fizetett adók 69%-át a búza és a kevert gabona jövedelme után fizették a györkiek. Ezt követi a bárányok 19%-os, a sertés 5%-os részesedése. A gazdaságok adózott jövedelmének maradék 7%-át pedig a lencse-, babes borsótized, a káposzta- és répatized, hagymatized, len- és kendertized, valamint a méhkas-tized teszi ki. Ekkor tűnt föl először a györki határ korábban részletesen ismertetett újabb török birtokosa is, mert az Úr rétje néven ismert rétet 1570-ben már az ominózus Ahmed bég bírta, aki a budai vilajet tímár-defterdárja volt. 11 9 P. KOVÁCS Melinda - SZABÓ Jolán 1998. 82., 110., 184. 10 BAYERLE Gusztáv 1988. 69. 11 BAYERLE Gusztáv 1988. 69.