Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán

a döntő csatát megelőző két napon. Ez annyit jelentett, hogy a napi menetek megnyújtásával az I. hadtesthez tartozó Dipold-dandárnak és a Szolnokról a vasúti pálya mentén előrenyomuló Asbóth-hadosztálynak április 7-én Gödöllő és Pest közé kellett ékelődniük, hogy lehetetlenné tegyék a császári csapatoknak a Pest felé történő visszavonulását. Itt nem a „menet közben jön meg az étvágy" esetével állunk szembe, hanem a magyar hadsereg alapvető törekvéseivel. Az ellentámadás fő célja az ostromlott Komárom felmentése és a fővárosok visszafoglalása volt. Komáromba a legrövidebb út Pesten és Budán át vezetett. így a magyar fősereg célja nem annyira a császári fősereg bekerítése, hanem a Pest - Gödöllő vonaltól északra való szorítása volt, hogy ezzel szabaddá tegyék az utat Komáromba. Ehhez azonban szükséges volt a már említett Pest és Gödöllő közötti beékelődésre.

12 Bayer módosításairól egy újabb haditanács döntött, amelyet április 1-én Gyöngyösön tartottak. Erről az egritől is kevesebb és hiányosabb források állnak rendelkezésre. Klapka meg sem említi, mint ahogy Görgei Artúr is csak azt jegyzi meg: „Klapka megkerülési javaslata jóváhagyásomon kívül a hadsereg említett vezérkari főnökének (Bayer Józsefnek - H. J.) helyeslésével is találkozott, s a megkerülő hadművelet kezdetét április 2-re ki is tűztük. " Ennek ellenére mégis csak Görgei Artúr április 2-án Kossuth Lajosnak írt jelentése szolgáltatja a haditanács megtartásának a megdönthetetlen bizonyítékát. E szerint a „tegnapi napon a tábornokok jelenlétében tartott haditanácson elhatároztatott, miként Hatvan körül csak egy sereg fog állomásozni, a másik pedig Jászberény irányában fogja a sáncolatot oldalvást megtámadni. " A haditanácsról Görgey István sem emlékezik meg konkrétan, de a haditerv készítői kapcsán közli Bayer írását, amelyben az kijelenti, hogy: „A hadműveleti terv az áprilisi hadjárathoz Gyöngyösön Klapka segítsége nélkül dolgoztatott ki. Mikor megbírálás végett elébe adatott: teljes helyeslésével találkozott az, és csupán egy-két menetállomást kellett az ő kívánságára megváltoztatni. " Ez a „megbírálás" csak az április 1-jei haditanácson történhetett, még pedig olyan szituációban, amelyben Bayer a hadsereg táborkari főnöke volt, hiszen az nehezen képzelhető el, hogy egy hadtest táborkari főnöke egy másik hadtest parancsnokát kér fel haditervének véleményezésére. Azt is sejthetjük, hogy Klapka milyen módosítást kívánt. Feltételezhetően az ő javaslatára rendelték Csányba április 2-ra a III. hadtest Wysocki-hadosztályát, hogy az, ha szükséges, támogatni tudja a VII. hadtestet. Az ifjabbik Görgey arról is beszámol, hogy bátyja miként viszonyult Bayer tervezetéhez. „Artúr bátyám alapjában helyesnek az eszmét, kitűnőnek találta Bayer feldolgozását. - Számot vetvén az egész hadsereg különféle csapatai ellátási, kitartási és harcképességi színvonalának egyenlőtlen voltával s a tervezett megkerülés hosszúra nyúltával: az egész tervet merésznek, a hét napra nyúló megkerülőt hosszúnak, a kockázatot nagynak, - s azalatt különösen a Hatvan táján hátrahagyott VII. hadtestre nézve felette veszélyesnek tartotta. De maga szándékozván vezérelni a megkerülő zömöt, és sokat bízván egyrészt a maga VII. hadtestében, másrészt (akit még harcolni nem látott) Damjanics és híres hadteste erkölcsi erejében: a tervet elfogadta. "

13 A tények teljes keveredése figyelhető meg dezséri Bachó László „Gyöngyös 1848/49ben" című könyvében. „Kossuth március 30-án Egerben volt. Március 31-én Egerbe rendelte Görgeyt és megbízta őt a hadsereg ideiglenes főparancsnokságával. " Tehát meg sem említi az egri haditanácsot, a folytatásban a gyöngyösit pedig úgy tünteti fel, mintha kizárólag itt született volna meg a tavaszi hadjárat terve. „Görgey április l-jén Gyöngyösről napi12 GÖRGEY István 1883-1887. H k. 63-65.. KEDVES Gyula 1996. 44. 1? GÖRGEY István 1883-1887. II. k. 63-65., GÖRGEY Artúr 1988.1. k. 443., KLAPKA György 1986. 118., MOL P 295. Görgey-lt. Elnöki levelező-jegyzőkönyv No. 28., közli HERMANN Róbert - CSIKÁNY Tamás 1996. 147-148.