Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében
bari lévő határteste a benei dominiumokból, az encspusztai praediumból, püspöki határrészekből tevődik össze, melyek elmosódva érintkeznek a szélrózsa minden irányában környező falvak határgyűrűivel. Rendkívül kedvező klimatikus viszonyai mellett már Anonymus is megemlékezik a vidék termékenységéről, mikor így ír. „... elküldöttek ugyanis Etut és Voytát, kik midőn Zalán vezérrel Alpár homokján találkoztak, az örömüzenetet hírül adták és tőle a Zogeva vizéig való földet kivánák. Szálán vezér ennek hallatára igen nagy félelembe esett és ijedtében a tőle kívánt földet a Zogeva vizéig Árpád vezérnek engedé, s a követeknek különféle ajándékokat adott. Hetednap Etu és Voyta búcsút vévén urukhoz visszatérének, kiket Árpád vezér tisztességgel fogad és követségük hallatára lőn nagy öröm a vezér udvarában és a vezér kezde híveinek helyeket és nagy birjtokokat adományozni. ..." A termelési tényezők teljes arányú harmóniájával a művelés intenzív lehetőségei bontakoznak ki a határ- és vetésforgó kényszertől mentes szabadgazdálkodásban. Mivel övezete tökéletes földgazdaságpolitikai és termelési egység: szántóföld, rét, szőlő, erdő. A földtulajdon és jövedelem részarányában, az udvarházak igás, a jobbágyi kézi munkaerő kihasználásának megfelelően kétféle jószág van la városban. Az egyik a paraszti, amely a földesurak hatalma alá van vetve, másik a nemesi és szabadházhelyes nemeseké, kiknek jószágán magukon kívül másnak semmi hatalma sincs, hanem fenntartva régi szabad privilegiális jussát, mind a királyi dézsma alól, mind más földesúri terhek alól mentesek. 52 A földesúr birtoka körül jobbágyok és parasztok telepedtek le, akik belátván, hogy egymás közötti összeműködésre van szükség a földesúrral szövetségre léptek, és egy zárt egységet képeztek. Ennek középpontjában a földesúr állt, úgy hogy az egész termelés annak szükségleteihez igazodott. Minél gazdagabb volt az uraság, annál több földműves, iparos és kereskedő telepedett le birtokán. A szomszédos helyiségektől árendációba bírt egész határok, kihasított részek pedig a dominium utile keretében osztatlanul szolgálták a város kényszer érdekeit, az országos vármegyei, katonai megterhelések kielégítését. Gyöngyös mezőgazdasági életében nem találkozunk a művelési eszközök fokozatos fejlődésével. A ma is használatos két fő szerszám a vaskapa és hordó, a szőlőművelés bölcsőjénél már használatosak voltak. A mezőgazdasági eszközök közül a kezdetleges ekét, boronát, ásót még 1737 körül is tisztán vagy kevés vasalással fából készítik. A mezőgazdaság fellendülését, gazdaságtani ismeretek tökéletes elsajátítását a „gazdahét" szolgálta. II. A mezőgazdaság üzemágai közül a gabonatermelés országszerte hanyatlásnak indult. A gyöngyösi nép is alig termelt belőle többet, mint amennyire saját lakosságának szüksége volt, mert minduntalan nagyobb területeket hódít el szőlőművelésre, s a történelem mind kevesebb szántóföldet hagy maga után. A szántó- és gabonatáblák az Alföld, Adács, Halász községek határában a hegylábak, Sárhegy alatt terjeszkednek, ahol főleg az ősi vetések díszlettek. A város majorságában 440 mérő búza termett, de malmainak vámgabonája - ahol a környék őrölt - nagyban fokozta termésmennyiségét, fedezve a különböző beszolgáltatásokat is. 53 A szántóföldi termelés mellett megtaláljuk csíráját a bakhát nélküli, ma már országos viszonylatban is első helyen álló bakhátas zöldségtermesztésnek. III. A török megszállás idején sem állottak mezsgyék, a nyájak egymás határában legeltek teljes összközösségben, a pátens védnöksége, kondások őrizete alatt. Rákóczi világában az ököljog érvényesülése miatt „az egyezséget, csendes szomszédságot" visszaállítani már 52 Városi jk. III. 382. 53 Városi jk. III. 351,798.
