Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében
nem lehetett, helyette az ellenséges károsítás, tizedelés, taxatio melletti marhabehajtások ideje következett el. 54 A városnak „Réttye, szántóföldje nem lévén" a Mátrában folytat havasi legelőgazdálkodást, makkoltatás, a körzet jobbágyfalvaitól vásárolja fel takarmányszükségletét, ahol Réde, Pata, Bene, Mérges és Gyöngyös patak mélyfekvésű völgyében kitűnő szénatermő helyek voltak. Egy kaszányi rét, egy hatökrös szekérnyi sárral vegyes szénát ad. 55 Takarmányszűk években a kisrcdei, nagyúti - puszta, Adács „Bika" nevű és Rovány partja alatti részét, sárrétjét kedvezményes esztendős rét taxa árendában bírja, melynek fejében „sokadalmak" idején helypénzt nem vesznek. Az árendált kaszálókon kívül Gyöngyösnek a visontai, tarjáni, tárcsái réteken is van szénája, de a militia állomásozása idején újonnan árendált abrak- és fűvételre, hordásra a borbíráktól állandó magas kölcsönöket vesznek fel, hogy még Sülyre, vagy Pélyre is elinduljanak beszerezni. 56 Az így is mutatkozó hiányt a szilvásokból és szántóföldekről kivételesen megengedett fűhordással igyekeznek pótolni. 57 Majd a város földesurait Haller Zsigmondot a tarjáni, Darvas Jánost a rédei, báró Orczy Istvánt a miskei pusztán való újabb legelők szabad használatáért ajándékokkal deputatio keresi fel, melynek járásáért beszorulásig mindenlegelő marhától egy garast fizet a város. E kiadásokon azután könnyíteni akarva alárendába enged egy-egy legelőt, használatát a gyöngyöspüspökieknek, de olykor magános gazdáknak is. 58 A Mátra makkban gazdag erdője, a solymosi Körös-mocsár, benei Mátra övezetében a Nagy Lapát nevű helytől a Varjak-kútján való szekérútra át Kékes felé legelő sertések tanyája volt, ahol mintegy 200 sertés makkolhat a város sertésein kívül. A benei makkoson 1000 sertés hizlalható meg. 59 Gazdag termés esetén a város egész legelőrészeket ad árendába, népének 10 sertésen aluli dézsmamentességet nyújt, családok gyűjtötték, mások eladták puttonával hol 4, hol 8 poltúrán. A tanács és bíró híre nélkül erőszakosan makkra hajtott csordát, avagy tilalmas területek határsérlőit, legyen az köznéptől, földesuraságtól, plébánostól, püspökségtől vagy bárkitől elkövetve - a csőszök nyájastól és a helyiség, valamint hasonló esetben kárvallott gazdák részére megtizedelik, amelyből a kerülők és határjárók is részesednek, „a többit szomszédság okáért visszaadják". 60 A városi örökföldeken az encsi és benei pusztán a gazdák 10 jószágig szabad őrzés mellett ingyen legeltethetnek, a 10-en felül lévők után tizedet fizetnek, de a részes praediumokban való legeltetés tilos. Havasi legelőkön peres földeken külső lakosok is űzhetnek legelőgazdálkodást, kaszálhatnak és hordhatnak, míg a makkosban csak „illendő bérért" legeltetnek, makkért szednek. A közönséges lakosok csürhebéli sertéseitől és másoktól darabonként 5-8 pénzt, 10-en felül az urakhoz hasonlóan in natura dézsmáltatnak meg, akiknek nyájából még előre kivesznek 10-et. A contribuens nép később kivételt képez, mivel contributiójából szerződött vissza a benei praedium. A beszedett magbérből történt a város szüksé54 Városi lt. LIV/18. 35, 41. LIV/14, LI V/27 55 Városi jk. V. 478. Boreovszky Samu: id. m. 481. Országos lt. Arch. Regnic. Lad. B.B. Nro 5. fr. 5. 56 Városi jk. V. 455, 485, III. 407, IV. 104-5, V. 225, 697, III. 711, 468, 528, IV. 93, 366-7. 57 Városi jk. V. 460, 87. „Szűk lévén a széna, a város ökrei szalmára fogadtattak, mivel a quartélyos lovainak sem fog elegendő szénájuk lenni". 58 Városi jk. V. 455-56, 668, 719. 59 Városi lt. LIV/14, Városi jk. V. 696, 241. 60 Városi jk. IV. 114, III. 536, V. 80, III. 393. „A sári plébános és odavaló lakosoknak sertései Benéről tilalmas legeltetés végett behajtattak és megtizedeltek büntetésül a város szükségére. A lakosoktól behajtott sertések pedig adattassanak a káros gyöngyösi lakosoknak, akiktől tavaly elvették. Kerülőknek és határjáróknak egy-egy pecsenyére való adatik. " (Városi lt. LIV/15)
