Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

Azt gondolom, Vámosgyörk esete az iskoláztatással meglehetősen szembenálló a faluról mint olyanról alkotott toposzokkal. Azt gondolnánk, hogy egy az oktatás, vagyis egy mobilitási csatorna finanszírozásával kapcsolatban forráshiányos közösség, mint amilyen egy 30-as, 40-es évekbeli magyar falu, az ezt kiküszöbölni igyekvő stratégia alapeleme az erőteljesebb szelekció lesz, tehát a tehetséges, ezért kevesebb tandíjat fizetni kénytelen gyermeket küldik a városba. Az még kevésbé sajátos, hogy az előbbi folyamat mellett, azért az eddig tárgyalt falvaknál is egy másik volt jellemzőbb, vagyis, hogy a forráshiányos közösség családok alkotta individuumok rendszereként jelenik meg, amely már lehetővé teszi, hogy a közösségen belül a vagyonos egyén utódját gimnáziumba járassa. Vámosgyörkön azonban egészen más történt, mert itt - legalábbis a vasutasoknál bizonyosan - sem a szellemi, sem a vagyoni szelekció nem érvényesült igazán erősen, aminek oka az, hogy ez a társadalmi csoport az iskoláztatás kiterjesztését - természetesen a település adottságainak megfelelően - nem a tandíj-, hanem a járulékos költségek jó részének 0-itazás) felszámolásával gondolta véghezvinni, azaz az iskoláztatás költségeinek és ezen költségek szerkezetének szempontjából a vámosgyörki diákok gyöngyösiekké lettek.

160 Az, hogy a bejárási ráfordítás egyébként a tandíjösszeg többszörösét tette ki, és az, hogy az összes vámosgyörki képzettsége és a diákok száma messze túlszárnyalta a többi falu mutatóit, azt jelzi, hogy az itteni modell jóval sikeresebb volt mennyiségi szempontból. Már csak a kevesebb számú megfigyelés miatt sem fejtjük ki a máshonnan, de vasútvonalak mellől érkező diákok képzésének determinánsait, csak megemlítjük, hogy 11 vasutast találunk a járás más falvaiból, közülük 7-en Karácsondról, 3-an Adácsról érkeztek, azaz a Heves megyét átszelő fővonal két állomáshelye is élt a vasutasság és a közeli gimnázium együttes jelenléte adta iskolázási lehetőséggel. Megjegyzésre érdemes azonban a gyöngyösi szárnyvonal mellett fekvő Gyöngyöshalász esete, amely csak megállóhely volt,

161 így nagyobb számú vasutasság (összesen 47 közlekedésben foglalkoztatott volt 1941-ben)

162 nem lehetett, és nem is volt itt, egyetlen altiszt járatta gyermekét a gimnáziumba, aki egyben gazdasági cseléd is volt, és a másik két közlekedésben foglalkoztatott pedig fuvaros volt. Ennek ellenére mind a beiskoláztatás, mind az egész népesség képzettségi arányai kiemelkedtek. Itt a vámosgyörki állami alkalmazottak túlnyomó pozícióját az önálló egzisztenciák foglalták el, így a 13 kisbirtokos, a 7 kisiparos

163 vagy kiskereskedő szülő, de megemlítendő, hogy a középrétegekhez tartozók is nagyobb számban találhatók a 3 hivatalnok (mindahányan jegyzők), 2 értelmiségi és 2, úgy tűnik, a mezőgazdaságban alkalmazott magántisztviselő személyében. Az látszik eszerint, hogy a gyöngyöshalászi diákok legtöbbjének létszükségleteit a földtulajdonlás teremtette elő, ehhez képest 1936-ban a 10 holdon felüli birtokosok között csak 1 fő azonosítható az anyakönyv jelezte gazdálkodókkal. Jellegzetes azonban, hogy a gyermeküket a gimnáziumba járató szülők egy része lefedte a falu néhány fős hatalmi-tekintélyi, sőt gazdaságirányítási elitjét: az egyik kisbirtokos a község pénztárnoka, 160 Talán túlzottan bátor a vázolt helyzet kivetítése II. József korára, de talán mégis képszerű: egy átlagos faluból érkező' (azaz a tandíj relevanciáját csökkenteni célzó) és egy vámosgyörki diák közt a vasutasfalu jelleg miatt olyan különbség áll fenn a képesítés megszerzésének költségeiben, mint az 1785. évi tandíjrendelet előtt vidéken élő, ill. a rendelet bevezetése után az iskola székhelyén lakó diák között. - Ezekre a XVIII. századi léthelyzetekre 1. ebből a nézőpontból: SASFI Csaba 1998. 151. 161 MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1941. 180. 162 KEPECS József 1975. 566-567. 163 Egy gazdálkodó egyben iparos is, egy másik iparos egyben kereskedő is és egy gazdálkodó egyben kereskedő is volt.