Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
kívánta magát helyezni. Fontos, hogy ezen célja eléréséhez nem volt szüksége feltétlenül az érettségije után tovább tanulni, tehát lehet, hogy iskolázásának végpontján figyeltük őt meg. Az ingyenes utazás széles lehetőségének is betudható valamelyest, hogy az egész vámosgyörki csoport, de különösen a középrétegekhez sorolható néhány eltartónak jellegzetessége, hogy gyermekei összességét vagy közülük többet taníttattak, így 10 szülőnek két gyermeke, az orvosnak pedig három látogatta a gimnáziumot. A mezőgazdaságból élők vagyoni helyzetére van némi forrásunk: valószínűsíthető, hogy egyikük sem rendelkezett 100 holdas vagy annál nagyobb földbirtokkal, mert az 1935-ös gazdacímtár 153 őket nem említi, 154 és a falu önmeghatározásszerű elitjében is csak egy (bizonytalanul kettő), az anyakönyvekben gazdálkodónak minősített személy szerepel, akik közül egyikük ellátta a községi bíró feladatát is, 155 azaz tekintélyre és valamelyest hatalomra nézve az egyik első vámosgyörkiről van szó. A jellemző, elsöprően szántóként művelt 156 birtoknagyság a mezőgazdasági önállókra falunkban nézve, 1941-ben 1-20 holdig terjedt, 157 így a fent említett két főnek, mint az ismertető által kiemelt birtokosnak valószínűleg legalább ezen felüli birtokkal kellett rendelkeznie, ezzel pedig a falu 20 legnagyobb birtokosa közé tartoztak. 158 Továbbra is a vagyoni állapotot kutatva és a korszak vármegyei virilisjegyzékeit 159 nézve láthatjuk, hogy a kiemelkedő jövedelmű és/vagy vagyonú vámosgyörkiek nem azok, akiket adatbázisunk tartalmaz. A tanulmányi eredmény és a tandíjfizetés együttjárását Vámosgyörkre megvizsgálva az eddig mértekhez képest rendkívüli, ám mégsem meglepő eredményt kapunk: a korrelációs együttható értéke 0,83, azaz a tanulók tandíjátlaga szóródásának 70%-át a tanulmányi eredmény adja meg, miközben a tanulmányaik sikeressége és a tandíjfizetés is szinte egybeesik az egész sokaság ilyen mutatóival, tehát átlagos. Összességében a vagyon szerepére a vámosgyörkiek iskoláztatásban a csekély jelző a legtalálóbb, ezt pedig nem bizonyosan (bár az altisztek és alkalmazottak nagy száma valószínűsíti) kisebb vagyont jelöl, hanem azt, hogy a csoport egy nagy részénél nincsen relevanciája a iskolábajárás amúgy jelentős költségeinek, így a gimnáziumba járás ugyan egyszerre hagyomány is, de egyszerre egy banálisnak tűnő tényező, egy munkahely monopol szerepének tulajdonképpen technikai következménye. Fenti állításaink helyességét erősen alátámasztja a vasutasok csoportjának önálló vizsgálata, melyre kiszámítva az említett korrelációs együtthatót, r = 0,97-ot kapunk, vagyis a tanulmányi eredmény, mely egyébként valamivel gyengébb náluk az összes falubelihez képest, már-már függvényszerű kapcsolatban áll a tandíjjal, azaz szinte egyértelműen meghatározza, így a vagyon, mely az állami fizetéstáblák okán eleve csak korlátok között lehetett változatos, legfeljebb csak annyiban hatott a tandíjfizetésre, amennyiben a tanulmányi eredményességgel a szociokulturális háttér következtében összefüggött. Végül pedig az anyagi állapot irreleváns volta az egész iskoláztatási folyamatra tartható, csak éppen előbbi ténynek korabeü, nyilván nem tudatos felismerésén, azaz a tanári kar kiszabta tandíjon keresztül vizsgáltuk meg a problémát. 153 Ezen forrástípuson belül az 1935-ös felmérésen alapuló felhasználhatóságára 1. PUSKÁS Júlia - EDDIE Scott - LÁNC Margit 1977. 317.; Scott M. EDDIE 1996. 21. 154 MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1937. 132. és további oldalak. 1,5 LADÁNYI Miksa 1936. 369-370. 156 JÁMBOR Lajosné é. n./a. 172. 157 KEPECS József 1975. 98-99.; 254-255. 158 Természetesen ezek az állapotok 1949-re teljesen felborultak, és a hasonló birtokmérettel rendelkezők szinte eltűntek. - KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 19507a. 330-331.; KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1950/b. 420-421. 159 N. N. (Heves vármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak...) 1930. 61-70.; N. N. (Heves vármegye legtöbb adót fizetőineki940-44. évekre...) 1939. 135-143.; OKOLICSÁNYI Imre 1934. 149-156.
