Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
erők hatása. Érdekes, hogy az előbb említett befolyásoló erő összetevői közül a valószínűleg érettségizettek (8 osztályt végzettek és diplomások) és a diákok számának együttingadozása több mint 3-szor gyengébb, mint az ennél kevesebb középiskolai osztályt vagy 8 elemit végzettekre vonatkozó érték. Ezt a számok nyelvéről visszafordítva - célszerű, ha az idősebbek iskolázottságát mintaként fogjuk fel, az iskoláskorúak gimnáziumba vagy más iskolábajárását pedig mintakövetésnek, melynek két formája használatos: az egyik típus, amikor a mintaadó gyermeke válik mintakövetővé, míg a másikban egy „idegen" iskoláskorú, aki előtt személyes és főleg családi kapcsolathálója révén - mely a kicsiny közösség szinte egészére kiterjed - folytonosan ott lebeg az iskoláztatás magasabb foka mint minta. Ennek a mintakövetésnek a volumenében forradalmi expanzió játszódik le szemünk előtt a tárgyalt években: 1941-ben egy adatbázisunkban szereplő gimnazistára 7-8 középiskolában valamelyest kiművelt személy jutott, amely értéket jelentősen csökkentené a kevés iskolázottal és kevés gimnazistával rendelkező falvak kizárása a vizsgálódásból, és amelyen belül bizony előfordul (1. Pálos vörösmart), hogy több a pillanatnyilag iskolázott, mint a falu összes már képesítettje, vagy közel annyi (1. Abasár, Markaz). 110 Az 1949-es adatok alátámasztják a növekedésről alkotott elképzelésünket, hiszen ekkor a magasabb iskolai képzésben (itt is és mindvégig képzetten a 4 középiskola vagy 8 elemi elvégzését értettük) résztvettek száma a 2,5-szeresére nőtt, sőt mellettük még tudunk közel 300 főről, akik 4 középiskolai osztálynál kevesebbet teljesítettek, de mindenesetre jártak ilyen intézménybe. Mivel - mint mondottuk - a diákok számának meghatározásában a nem érettségizett, de jogilag elismert műveltségű lakók száma igen nagy szerepet vitt, azt kell sejtenünk, hogy az iskolázottak számának ilyen expanziójában - visszatérve a mintakövetést tárgyaló gondolatunkra - éppen ők játszhattak kulcsszerepet, akár - biztosan sokszor magasabb szintű (1. gimnáziumi szereplés a gyermekeknél, míg a polgári négy osztályának elvégzése az apánál) - önreprodukciójukból fakadóan gyermekeik körében, akár - és a növekedés mértékét tekintve szükségszerűen - a falusi közösség más köreiben közvetített mintájukból eredően; míg a diákszám meghatározásában kisebb szerepet játszó diplomás vagy érettségizett csoport ilyen feladatot nem látott el, mely csoport - mint értelmiségi és hivatalnoki réteg - kevésbé volt a közösség integráns része, amit gyakori költözködéseik (1. a korábban írtakat) fejeznek ki a legjobban. Elhagyhatatlan magyarázó erő, mely az iskoláztatási tradíciók hatása mögött is felfejthető egy bizonyos időintervallumig visszahatolva, a fizikai távolságnak egy különleges alfaja, azaz az időbeni távolság, mely Gyöngyös és körzete közlekedési összeköttetéseiben nyer értelmet, ettől pedig a bejárás-bentlakás kérdésköre elválaszthatatlan. Ennek vizsgálatára az ad lehetőséget, hogy a tárgyalt évek egy részében az értesítők statisztikai táblái közölték a nem gyöngyösi tanulók erre vonatkozó adatait. Előre bocsátandó, hogy a járási diákok állandóan nagyobbik része a napi bejárást választotta, így például a szélsőértékeket figyelve 1940-4l-ben 85 bejáró mellett 25 kosztos diákot találunk, 111 míg 1943^14-ben 82 bejáróra 63 kosztos jutott. 112 A kérdésnek először nagy vonalait nézve azt vehetjük észre, hogy a háborús években stagnál a bejárók és rohamosan nő a kosztos diákok száma, azután pedig mindkét érték ütemesen csökken, azaz a nem gyöngyösi tanulók száma csökken évről évre. 113 110 Az említett „foradalmi expanzió" persze nem pusztán helyi és nem is csupán a gimnáziumra érvényes jelenség, hiszen a diákok szüleikhez mért iskoláztatásában országos kiterjedtségű szociológiai felmérés is kimutatta éppen az 1928 és 1934 között született férfinépségre, vagyis az általunk kutatott csoporttal szinte egybevágó körre vonatkozóan - HÁBER Judit 1984. 106-107. 111 CSENGŐ Nándor 1941. 53. 112 CSENGŐ Nándor 1944. 43-1-4. 113 L. az 5. jegyzetben jelzett évkönyveket 1940-41 és 1948-49 között.
