Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

A kosztosok között majdnem biztosan ott találjuk az összes nem járásbéli diákot és esetleg a járásbeliek közül is néhányat. Ok a „hivatalukat" részben szociális feladatként is gyakorló kosztadó családjaiknál éltek kollégium hiányában, amelyeknek bizonyos térítést fizetett szülői házuk.

114 A kosztadók szerepe nem egyszerűen magán megállapodáson alapult, hiszen a családot az igazgató jelölte meg a tanulmányok megkezdése előtt, ill. a kosztadásra vállalkozó családnak az igazgatótól kellett engedélyt kérnie tevékenysége folytatásához.

115 Lényeges, hogy ez a szállásadás nem a tanítás napjaira esett csak, hanem a nyár végén a szülők kocsira rakták a gyermek holmiját, és hetente-kéthetente a szülők vagy csak az egyik szülő meglátogatta (általában) fiát, a tanuló hazamenetele pedig csak húsvétkor és karácsonykor jött szóba.

116 Dolgozatunk korábbi részében az ilyen tanulók helyzetét is, mondhatni konvencionális módon, csupán családjuk társadalmi szerepvállalásán keresztül próbáltuk felmérni,

117 ám itt a családi elvárás és akarat sokszor csak irányjelölő és számonkérő szereppel rendelkezhet az iskoláskor előtti szocializáción túl, a diák cselekedetei és az eredeti szociális közeg (a családtagtól az egész faluig) kontrollja elszakad egymástól, és belép a helyére egy új közeg, melynek legtágabb színtere Gyöngyös városa. Ennek számos pszichológiai vonzatán túl számunkra a felvetődő társadalomtörténeti-megismerési probléma érdekes, vagyis az, hogy az ő vizsgálatuk csonka, szerepük részben értelmezhetetlen, amíg abba a kosztadó családot be nem vonjuk, ám ezekről semmiféle tömeges és strukturált forrással nem rendelkezünk, így csak jelezzük, hogy itt szükség lenne néhány fős mintán, főként az oral history metódusával, mint szükséges és nem feltétlenül rosszal aprólékos kutatásokat folytatni, persze ekkor - az így szerzett információ egészen másféle konstruáltsága miatt

118 - ezt a módszert a megszokott iskolalátogatási modell, tehát a bejárás és helybenlakás gyakorlóira is kiterjesztve. Viszszatérve dolgozatunk gyakorlatiasabb szálához, a statisztikai táblákat mégis segítségül hívhatjuk valamelyest a kosztos diákokat jellemzendő: 1941-ben Gyöngyösön összesen 159 ilyen tanuló volt előtalálható, akiknek több mint fele 2 szobás, konyhával rendelkező lakásban élt, ezenkívül pedig az 1 szoba-konyhás és a 3 szobás lakások tulajdonosai vagy bérlői fogadták őket nagyobbrészt. A kérdést a kosztadók oldaláról megközelítve azonban kiderül, hogy a 3 és 4 szobás lakásban élők hajlamosak a leginkább (az összes ilyen lakhellyel rendelkező gyöngyösi 7-8%-a) erre az együttélésre, míg (érthetően) az 1 szobás, ill. az igazán luxusméretű lakások használói sokkal inkább elzárkóztak ettől,

119 azaz a kosztadás és ezzel egy plusz gyermek nevelése a középrétegek jellemző magatartása volt, vagyis ez jelzi, hogy a tevékenység nem elsősorban mint pénzkereseti forrás jelent meg számukra, de azt is megmu114 A kor gyöngyösi Mezőgazdasági Középiskolájának diákja 60-70 P-s díjszabásra emlékszik vissza, noha nem mondja meg, mennyi időre, vélhetően azonban egy évre. - TÓTH Gusztáv 2001. 88. 115 TELL Krisztián 2001. 252. A gyöngyösi felsőmezőgazdaságival, majd mezőgazdasági középiskolával kapcsolatban teljesen hasonló szisztémát rajzol meg TÓTH Gusztáv 2001. 88. 1,6 Molnár József elmondása alapján. 117 Eme konvenció elvi megalapozását 1. SASFI Csaba 2001. 23-24. 118 Ilyen értelemben tárgyalja az oral history hasznosságát GYÁNI Gábor 2000. 128-144., különösen 142-144. 119 KEPECS József 1982. 372. - Azt, hogy hogyan is festettek egy kosztos diák életkörülményei újdonsült lakhelyén, sajátosan mégis egy kifejezetten nagypolgári családban figyelhetjük meg. Egy zsidó ügyvéd özvegyének 1944 tavaszán készült, ún. bejelentése szerint háztulajdonnal, pontosabban valóságos palotával rendelkezett Gyöngyös Fő terén. Az özvegy és leánya ugyanezen épületben bírta lakhelyét is, méghozzá 6 szobányi terjedelemben. Ekkora vagy ennél nagyobb lakás Gyöngyösön összesen 51 volt. A 6 szoba egyike a bejelentő megfogalmazásában „kiadott szobaként" szolgált, amely megnevezés mögött akár albérlő, ágyrajáró vagy kosztos diák is rejtőzhetett. Eme szoba bútorzatának értéke messze alulmaradt a többihez képest, mindössze 700 P-t tett ki, ám mégis jellemző, hogy egy ilyen házban az esetleges kosztosnak külön szoba jutott. A szoba berendezése a következőkből állt: 1 ágy (egészen pontosan sezlon), 1 szekrény, 1 íróasztal, 1 kerek (tehát vélhetően társalgó vagy étkező) asztal, 6 (!) szék (HML VI-102/b/56. Gyöngyösi zsidó bejelentések.).