Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Szabó Gyula: Egyesületek Gyöngyösön a dualizmus utolsó évtizedeiben

telmiség, az országos arányokhoz képest jóval nagyobb mértékben vannak jelen az orvosok és a mérnökök, viszont a tanárok valamivel kisebb mértékben voltak tagok. Gál Róbert Iván ezen kívül azt is megvizsgálja, milyen az ún. modern-polgári és a történeti-nemzeti struktúrákhoz tartozók arány az egész szabadkőművességen belül. A dualizmuskori társadalom ilyesfajta felosztását ma már sokan nem tartják megfelelőnek, a tanulmány korábbi eredményei is inkább az Erdei-féle koncepció alkalmazását kérdőjelezik meg, mégis, az összehasonlíthatóság kedvéért magam is használtam ezeket a kategóriákat. Ebben a kérdésben, a gyöngyösi adatokat az ő módszerével vizsgálva jelentős különbségeket fedezhetünk fel: országos viszonylatban a polgári elem kb. 72%-ot tesz ki, míg Gyöngyösön 47,4%-ot. Az okokat részben az alkalmazott értelmiségnek fent említett nagyobb súlyában kell keresni, másrészt abban, hogy a tulajdonosok kategóriájába soroltak felét itt a földtulajdonosok tették ki, polgári tulajdonosok (gyárosok, kereskedők, gyógyszerészek) viszont csak kis számban. Összegzés A tanulmány címe széles körben adott lehetőséget a téma megközelítésére. Helytörténeti szempontból önmagában a korabeli gyöngyösi egyesületek összegyűjtése, alakításuk évének, működési körének meghatározása is jelentőséggel bírhat. A továbbiakban mindenképpen szükségesnek tűnik az időhatárok kibővítése legalább a dualizmus egész korszakára, másrészt vannak olyan egyletek, amelyek külön is egy-egy dolgozat témájául szolgálhatnak, mint például a helyi szabadkőműves páholy. Az általános megállapítások, melyek például az anyagi forrásokra, a működés nehézségeire vonatkoznak, ilyen kisebb kört érintő írásokban jobban megalapozhatók, az egyes társulások történetének közelebbi ismerete lehetőséget ad a motivációk, a mindennapi egyleti élet jobb megismerésére. Az egyletek társadalmi hátterét vizsgálva többnyire az eleve feltételezett eredmények születtek. Tehát a társadalom minden csoportja igyekezett kihasználni a civil szerveződésben rejlő lehetőségeket, de nem egyenlő mértékben. Legkevésbé a földművesek, sokkal inkább az iparosok, kereskedők, és leginkább a helyi értelmiség, hivatalnokok. Az adatok önmagukban is érdekesek lehetnek, ám még érdekesebb lenne az arányokat az ország más, hasonló méretű városaival összevetni. Erre jelenleg kevés lehetőség van, de a városi társadalom képéhez így is érdekes adalékot nyújthat az ilyen vizsgálódás. Irodalom B. GÁL Edit 1984. A gyöngyösi ipar fejlődése (1872-1960) In: Tanulmányok Gyöngyösről. Gyöngyös, 319-342. BŐSZE Sándor 1986. Az egyesületek, mint forrástípusok és ezek kutatása - különös tekintettel a dualizmuskori Somogyra. In.: Rendi társadalom-polgári társadalom. Salgótarján, 1986. 37-40. DEZSÉRI BACHÓ László 1936. A Gyöngyösi Kaszinó Egyesület története 1836-1936. Gyöngyös 1940. A Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó- és Mentőtestület története. Gyöngyös 1941. A zsidóság térfoglalása Gyöngyösön 1919-ig. Gyöngyös DOBROVITS Sándor 1936. Budapest egyesületei. Statisztikai Közlemények 74. köt. 3. sz.