Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Lisztócky László: „Az egyházi költészet Petőfije". Portrévázlat Pájer Antalról

papot pillantott meg, akitől elsőként Pájer Antal felől érdeklődött, s csak akkor ejtette ki Tarkányi Béla nevét, amikor a kérdezett füzesabonyi káplánkodásáról értesült. Minderről a koronatanú, Zalár József számolt be idézett visszaemlékezésében. Tőle tudjuk azt is, hogy Petőfi a papneveldében folytatott beszélgetései során is emlegette Pájer Antalt. A költészetért rajongó kispapok „az iskolai órákon kívül minden idejüket" a híres vendég „társaságában töltötték, ki most már szívesen s igen érdekesen beszélgetett mindenről, főképp katonaéletéről. Igen sajnálta, hogy Pájerral, kit nagyon becsült, nem találkozhatott; szerette volna őt, mind monda, főleg a »Szittyavirágok«-ért üdvözölni, melyek annyira megtetszettek neki, hogy egy almanachból, melyben megjelentek, kiírá azokat."

5 A Petőfi által idézett almanach az Emlény 1842. évi kötete. Itt látott napvilágot Szittyavirágok címmel egy hat szonettből álló ciklus, amely a hun-magyar történelem néhány kiemelkedő alakját, helyszínét és eseményét vonultatja föl Attilától, Isten ostorától Mátyás királyig. Petőfinek a tetszését elsősorban az nyerhette meg, hogy a történelmi eseményeket aktualizáló gondolataiban a papköltő is az övéhez hasonló szenvedéllyel ostorozta a haza újabb „ellenfelét", a „fényűzés ragályos mételyét", korának cím- és rangkórságát, az úrhatnámság, a divatmajmolás csillogó külsőségeit. Petőfihez című versében Pájer Antal is megörökítette a legendás eseményt. Kezdő soraiban szentesíti a Zalár József által róla közölt információt, és sajnálkozását fejezi ki a találkozás meghiúsulása miatt: Azt mondják, hogy kerestél engemet Utadban egykor, Egren átmenet? Sajnálom, hogy szándékod összement; De még inkább azt, hogy az árva szent (Már én, magam) téged nem láthatott; S melly elvitt, szinte szidtam a napot... Pájer Antal ugyanolyan változást hozott az egyházi, mint Petőfi a világi költészetben: a népiesség motívumkincsével gazdagította líráját. Szakítva elődei és a korabeli almanach-líra dagályosságával, mind egyszerűbb és természetesebb hangon, a friss életszerűség, a közvetlen élmény varázsával szólalt meg. Forró haza- és szabadságszeretete, keresztényi részvéttel átitatott szociális érzéke, a szabályozott életrendből, az „ingmelles" társadalomból kiszorultak és kitaszítottak, a pusztai szabadok, a betyárok, a koldusok, a csavargók iránt érzett rokonszenve, polgárpukkasztó szándéka és panteisztikus természetélménye is Petőfivel rokonítja. Később egyre erőteljesebben felbuzgó szakrális költészetét a vallási néprajz művelői is haszonnal forgathatják. Brisits Frigyes A XIX. század első fele című irodalomtörténeti monográfiájában Petőfi tanítványai közé sorolta őt annak ellenére, hogy kilenc évvel idősebb volt fogadott mesterénél.

6 Paradox ötlet és ma már kuriózumnak számít, hogy Szemere Miklós viszont Petőfit gyanúsította meg egy Pájer Antal-vers utánzásával.

7 A papköltő az Emlény 184l-es kötetében tette közzé Téli dalok című ciklusát, amelynek egyik strófája - természetesen a romantika tematikai gazdagságának jegyében és a lírai szerepjátszás példázataként - így ábrándozott a szerelemről: 5 ZALÁR József 1858. 1639^0. 6 BRISITS Frigyes 1939. 319. 7 OLTVÁNYI Ambrus és KISS József 1987. 34. és 143.