Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Lisztócky László: „Az egyházi költészet Petőfije". Portrévázlat Pájer Antalról

Ah, én is hó leszek. Az égbe fölmegyek, S leszárnyalok: Le, mennyből is, leány! S ajkidnak bíborán Elolvadok! A kedves ajkán elolvadó hópehely képe uralkodó motívum a Síkos hó, szalad a szán... című Petőfi-versben is, amely a költő debreceni tartózkodása alatt, 1843 decemberében - kevéssel Egerbe indulása előtt - keletkezett: Hajh, ha mostan hó lehetnék: A szán alatt beroskadnék; Fölfordulna, s kedves babám Még egyszer átkarolhatnám Átkarolnám, ajakára Csókot nyomnék utójára, S melegétől hü szivének Elolvadnék... úgy halnék meg! Szemere Miklós kissé át is fogalmazta és egymáshoz közelítette az idézett szövegeket, hogy egyezésük még nyilvánvalóbbnak tűnjön. A képi lelemény rokonsága anélkül is összeköti a két verset. A plágiumvád ennek ellenére rosszindulatú és túlzó, bár az Emlény köteteit - ezt a Szittyavirágok is illusztrálta - olvasta Petőfi, s a Pájer-versben szereplő képi asszociáció - más források is osztják e véleményt - elraktározódhatott emlékezetében. Az sem semmisíti meg mindenestül ennek a feltevésnek a létjogosultságát, hogy Szemere a romantika legáltalánosabb közhelyeit és párhuzamait gyűjtötte össze idézett - Petőfivel szemben további plágiumvádakat is fölsorakoztató - írásában. Ez az eset pusztán arra szolgált, hogy tanúsítsa: Pájer Antal Petőfihez fűződő viszonya a magyar irodalomtörténet érdekes, figyelmet érdemlő epizódjai közé tartozik. Jelzi azt is, hogy neve milyen elevenen benne élt a kor irodalmi tudatában. Termékeny és népszerű ver-