Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Misóczki Lajos: Kossuth emléke a dualizmuskori Heves vármegyében

Az augusztus 25-i Lajos névnap és a Kossuth-emlékezés Országosan és Heves vármegyében is 1867 után terjedt el ez a megemlékezés. 1879-ben Egerben I. Ferenc József születésnapjára (augusztus 18.) és Kossuth névnapjára emlékezés még „egymásutánban következtek".

58 Azonban az 1880-as évek elejétől augusztus 25-e végképp Kossuth emléknapja lett, elhomályosítva „a magyar Golgota előidézőjének" megünneplését. Március 15-höz hasonlóan a legkisebb településen is ünneppé változott ez a nap. Nem volt látványos felvonulás, köztéri ünnepség, hanem testületi, egyleti és társas megemlékezés. A nap ünnepélyességéért, megtartásáért legtöbbet a vármegye hírlapjai tettek az előkészületek ismertetésével és a rendezvények beszámolóival. Ugyanis amíg a március 15-i ünnepségeket bizottságok vagy községi elöljáróságok készítették elő, a Lajos-napot alkalomszerűen, társadalmi úton, Egerben a honvédegylet közreműködésével. A hírlapok közül elsőként Hevesben a Gyöngyös tudósított vezércikket Lajos napján címmel 1884ben.

59 Az írás minden mondatán átizzott a Kossuth iránt megnyilvánuló tisztelet. A terjedelmes cikk fő gondolatai a következők voltak: „Nagy Magyarország rónáin, mind a büszke palotákban, mind a legegyszerűbb viskókban, a Kárpátoktól az Adriáig ma csak egy nevet, egy imát rebeg minden ajk: Éljen Kossuth Lajos!... S ma, midőn a nagy száműzött távol tőlünk, mégis közöttünk, szívünkben él,... ezerszeresen jobban szeretjük őt... Egy szívvel, lélekkel kiáltjuk: Éljen soká Kossuth Lajos!"

60 A mélyen átélt tisztelet mellett a felszínes, „sírva vigadó" megnyilatkozások is bőven akadtak. Ezekről és az álünnepekről az Eger 1885-ben fejtette ki a véleményét.

61 1886-tól a Kossuth-estélyek váltak a Lajos napi megemlékezések központi rendezvényeivé Egerben és Gyöngyösön, sőt a nagyobb településeken is. Egerben a Korona vendéglő társas estélyen ünnepeltek „pártkülönbség nélkül" a Kossuth keresztnevével összekovácsolt nemzeti egység eszméjét vallva.

62 A Gyöngyös tudósítója az országosan elterjedt megemlékezéseket a nemzet lelki megnyilvánulásaként értékelte: „A nagy száműzött neve napját ünnepelte 25-én az egész ország. A kalendáriumban csak egyszerűen fekete betűvel van belenyomtatva a név, amelyet 0 visel, de ez... örömünnepet jelent nekünk magyaroknak, mert... azt jelenti, hogy Ő él, és hogy 0 még a miénk... Éljen Kossuth Lajos! - hangzik a nép erős szava..."

63 Idő múltával a Kossuth-tisztelet már-már vallásos rajongásba csapott át. Ez nyilvánult meg a Gyöngyösi Lapokban 1889-ben Deák Kálmántól közölt versből is: 58 Eger, 1879. aug. 28., Heti szemle. 59 aug. 24. 60 aug. 24. 61 szept. 1., 292. Bús hazafi: Eger, szept. 1. 1885. 62 Eger, 1886. aug. 24., 272. Kossuth-estély. 67 Eger, 1886. aug. 28., 2. F(őkövy) A(ntal): Kossuth Lajos.