Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig
hogy meglehetősen sokáig, majdnem a hódoltsági évek teljes időszakában a szultán kincstári birtoka volt. Az ilyen kincstári birtokok magyar népe viszonylagos védelmet élvezett. Hivatkoztak is szorult helyzetükben rendszeresen privilégiumaikra a pataiak. Közigazgatásilag a budai vilajethez, a budai pasa közigazgatási kerületéhez tartoztak, azon belül a hatvani szandzsákhoz. Igazságszolgáltatás tekintetében a hatvani török bíró, a kádi volt a főhatóság. 7 A kettős adóztatást nem kerülhették el, vagyis a török földesúr - tehát leginkább maga a szultáni kincstár - mellett a korábbi birtokos és az egyház is beszedette a maga járandóságait. Ez az állapot 142 éven át fennállott. Ahogy az egri püspök tizedszedői rendszeresen felkeresték a dézsmáért a falut, a török adószedők is szorgalmasan rótták a deftereiket, így az a fonák helyzet állt elő, hogy ami tagadhatatlan szerencsétlenség volt patai elődeinknek, az most kiemelt szerencse nekünk, a régmúlt iránt érdeklődőknek. így magyar és török forrásokból is módunk van a korabeli település gazdasági mutatóit vizsgálni, a mezőváros népességi adatait rekonstruálni. A XVI. század közepéről származnak az első források, melyek ha nem is mindenkit, de a patai családfőket név szerint felsorolják. Számtalan ma is itt élő család 1546ban vagy 1570-ben már megtalálja ősei nevét az adófizetők között. 8 Annyit azért még előre kell bocsátanunk ezen forrástípusok elé, hogy a korabeli lakosok - a készíttetők nyilvánvaló szándéka ellenére - szívesen lemaradtak az adózási listáról. Vagyis közel sem tartalmazzák az összeírások a Patán élő családok és jövedelmeik mindegyikét. Az országos szakirodalom általában 20% körül jelöli a kimaradottak arányszámát. 9 A szultáni kincstár a nem-mohamedán alattvalókra pénzadót vetett ki, a „császár adóját", a „dzsizjét". Ezt haradzsnak is hívták, szomorú emlékét nyelvünk napjainkig őrzi, ebből származik a „harácsolni" szavunk. Ez tehát állami adó volt, mértéke 300 akcse ingó vagyon után 50 akcse. 10 A mindenkori török földesúrnak háztartásonként szintén járt 50 akcse, azután volt menyasszonyadó, hordóadó, de még csősztartási adó is, valamint tized szinte minden mezőgazdasági terményből. Egyetlen meghatározó tétel veszett el a forrásokból (és múltunkból) örökre, a nagyállattartásé, mert a török a szarvasmarha- és a lótenyésztést nem adóztatta, pedig főleg az alföldi részeken a rideg szarvasmarhatartás elsőrendű bel- és külpiaci szerepet nyert." Az első török adójegyzék Gyöngyöspatáról 1546 körül készült. 12 A török összeírok ekkor még idegenül mozogtak a frissen meghódított terepen, munkájuk végeredménye még tökéletlen. Maga a török is igyekezett a hiányos felmérést kiegészíteni, és épp régiónkból fennmaradt az 1559. évi összeírás is, amely azért különleges értékű, mert kiindulópontul regisztrálja az eltelt tizenhárom évben bekövetkezett változásokat. így például azt, hogy a korábban összeírt családfő meghalt vagy elszökött-e, helyére valamelyik leszármazottja lépett, esetleg hogy az elmenekült hol tartózkodik, s honnét érkeztek bevándorlók a településre. A következő, az 1562. évi 13 , majd az 1570-es szandzsákösszeírás bevonásával így szinte folyamatos képet nyerhetünk a területen közel egy emberöltő, 27 év alatt végbement népmozgásról, a település életének változásairól. 7 BAYERLE Gusztáv 1998. 8 FEKETE Lajos 1968 és BAYERLE Gusztáv 1998. 9 N. KISS István 1960. 8. 10 Az akcse török ezüstpénz, amelyből a XVI. század közepén ötvenet számoltak egy magyar aranyforintra, s ezért nevezték a dzsizjét "flóri adónak" is. 11 SZAKÁLY Ferenc 1998. 9. 12 Ezt FEKETE Lajos tévesen 1550-re datálta 13 A Patára vonatkozó részeket Hegyi Klára fordította le. Ez úton is köszönöm szívességét.
