Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig
Az 1570. évi defter készítésekor már két esztendeje megkötötték a drinápolyi békét. Az 1544 táján kiürült, elpusztult falvak jó része újranépesült. Pata valósággal virágzott, mint ekkor már szultáni tulajdonú város - hász birtok. Privilégiumainak zömét az új hatalom is elismerte. E korszakról több forrás megszólaltatásával kaphatunk egy adóösszeíráson átszűrt várostörténetet, hisz ha a török defterek mellé hozzáteszem a magyar dézsmajegyzékek neveit és számait - melly Patáról az 1549, 1556, 1576, 1578 és 1598 évekről maradt fenn - '\ akkor leszögezhetjük, hogy a XVI. század második fele az az időszak, mikor megbízható adatokkal rendelkezünk a mezővárosnak nemcsak gazdasági, de társadalmi és szociális képéről is. A kutatás során csaknem fél évezred távlatából csalóként lelepleződött Pata első török birtokosa, Mahmud bin Aranid. Megbukott, de közelebb is vitt minket a hódoltsági élet mindennapjaihoz. 1546-ban 98 név szerint is ismert patai családfőt találunk az adóösszeírásban, vagyis becsléssel 600-800 főnyi helyben maradt népességet feltételezhetünk. 15 Ehhez képest a falu jövedelmét meglepően alacsonyan állapították meg, például a csaknem száz háztartásnak csak az egytizedére vetették ki a dzsizje-adót és a földesúri pénzadót. A város 1490 akcsére rúgó összes földesúri adója az alábbi tételekből állt össze: „kapu: 10, egyenkint 50 500 akcse búza: 20 kila, egyenkint 10 200 kétszeres: 34 kila, egyenként 5 170 must: 50 pinte, egyenként 2 100 méhkas-tized 30 széna-tized 80 Sipos Kelemen malma, egykerekű, adója 50 Maka Benedik malma, egykerekű, adója 50 Fajszád Benedik malma, egykerekű, adója 50 Sengi András malma, egykerekű, adója 50 a „Bódok aszón" templom alapítványául szolgáló malom, kétkerekű, adója 100 Danes Pétre malma, egykerekű, adója 50 Túrócs István malma, egykerekű, adója 50 nijábet (büntetéspénz) 10 A jövedelem tizedből és adókból, nem számítva aflóri-adót 1490 akcse". A termelés és az adóbevételek alábecslése onnan származott, hogy a török javadalombirtokosoknak a megállapított éves jövedelmüknek megfelelő birtokegyüttest jelöltek ki, és az szolgáltatta éves fizetésüket. 1544-től Pata török birtokosa Mahmud bin Aranid budai miralaj, azaz a budai szandzsákban birtokos szpáhik parancsnoka volt. Éves fizetéséül 41500 akcsét állapítottak meg, de a javadalombirtok meghatározásakor Mahmud bizonyára rávette az összeírókat, hogy az ő birtokául kiutalt települések tényleges adózó képességét eltitkolva, csekélyebb bevételi lehetőséget mutassanak ki. így Mahmud bin Aranid évekig birtokolta Cegléd és Buják mezővárosokat, Pest környékén további öt falut és két pusztát, egy Váchoz közeli újabb falut, valamint térségünkben Szűcsit, Gyöngyöshalászt és Pata mezővárost - mindet alábecsült jövedelemmel. A meghamisított kimutatások szerint ekkora birtokra volt szüksége, hogy az évi 41 500 akcsét biztosítson számára. 16 Nem azt jelentette ez, hogy a lakosoktól ennyit szedett be, elvitt ő mindent, amit lehetett. 1550-es évek végétől az14 Másolatban a HML-ban. 15 FEKETE Lajos 1968. 20-21. 16 HEGYI Klára 2001. 118.
