Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Pálosné Nagy Rózsa: Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban

- mi így nevezzük - is ő készítette. Gyári készítésű csalsípokat is lehetett kapni, volt neki olyan is, azonban a saját készítésűeket szívesebben használta. Ez a síp, ha a tenyerünkhöz ütögetjük, olyan hangot ad ki, mint a fürjecske. A készítése hűvelyszerű ólom sablonnal történt. A bőrt - marha vagy disznóbőr - forróvízben meg kellett puhítani, és amikor már kellőképpen puha volt, akkor erre a hűvelyszerű sablonra menetszerűen rá kellett csavarni, esetleg madzaggal lekötni és addig várni, amíg meg nem száradt, vagyis a sablonra teljesen rászáradt. Ezután a bőr egyik végét össze kellett varrni, vagy fával lezárni, a másik végébe pedig bele kellett tenni a sípot. Ezzel a csalival a tojó hangját lehetett utánozni. A másik igen fontos, talán a legfontosabb segédeszköz, amit a fogáshoz használtunk, az háló és a kalitka volt. A fürj fogásához olyan háló kell, melynek a mérete minimum 3x3 m-es, de használtunk 5x5 m-eset is,mivel minél nagyobb a háló, annál biztosabban tudjuk megfogni a madarat. A madarászó hálót cérnából kell készíteni. Erre a célra a legtökéletesebb anyag a selyemcérna, de mivel ez elég drága volt, ezért helyette egy kicsit vastagabb cérnát használtunk. Amikor édesapámmal és Józsi bácsival jártam a határt, akkor még rengeteg volt a maszek föld, a magán birtok. Ezeken a területeken egymás mellett volt a lucerna tábla, a marharépa tábla, a kukorica tábla, a búza tábla, az árpa tábla. Az ilyen területek ideálisak voltak a fürj-fogásra, mert ezekben a táblákban jól lehetett látni és követni a madár útját. Akkor még több volt a dűlőút is, mert az egyes táblákat utak választották el egymástól. Amikor áttértek a nagyüzemi gazdálkodásra, akkor összefüggő hatalmas táblákat alakítottak ki, ahol már kevés volt a dűlőút, vagy egyáltalán nem volt bennük járás. A fürjfogásra legalkalmasabb idő a párzás - dürgés - ideje, valamint az az időszak, amikor több a kakasok száma, mint a tyúkoké. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, jól kell ismerni a madár természetrajzát. Tudnunk kell, hogy a fürj rendkívül lusta jószág, nem szeret repülni, inkább fut, ezért nehéz követni a mozgását. Ahogy mentünk az úton, és meghallottuk a pitypalattyozását, a hang irányába fordultunk, s amikor elég közel kerültünk hozzá, elővettük a hívót és ezzel próbáltuk csalni. Amikor visszajelzett, akkor követtük, s közben nagyon figyeltünk, mert előfordult, hogy miközben pitypalattyozott, már jött is felénk, arra, ahonnan a hangot hallotta. Ha már közelebbréíl hallottam a hangját, tudtam, hogy közeledik. 5. kép. Tóth Sándor a hálót hajtja össze. Az, hogy egy fürjet meg tudjunk fogni, sok tényezőtől függ. Azt tapasztaltam, hogy a hőmérséklet a madarakra is hatással van, ugyanis megérzik az időjárás változását, és megfigyeltem, hogy eső előtt duplán kiabálnak. Legalább 22-23 C fok szükséges ahhoz, hogy eredményesek legyünk, és az sem mindegy, hogy melyik napszakban próbálkozunk. Legalkalmasabb időszak az este 7-8 óra közötti szélcsendes idő, amikor nincs se íúl meleg, se túl hideg, és nincs harmat. Tudni kell, hogy ez a madár igen kényes a tol-