Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Pálosné Nagy Rózsa: Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban

Iára, „ ruhácskájára " ezért ha harmat van, nem szívesen mozog, akkor csak beszélget, pitypalattyol. A túlzott meleget sem szereti, akkor sem mozdul, akkor is csak a hangját hallatja. Harmatszáradás után viszont már lehet fogni kb. délelőtt 10 óráig, illetve délután a koraesti órákban, utána elpillednek, elfáradnak. Ha a fürj nem pitypalattyolva közlekedik a búzában, nem ad hangot, akkor a búza ringásából (mozgásából) lehet követni az útját. Mindig olyan helyre próbáljuk csalni, amelyik hely sűrű. A fürj csak a ritkás helyeket kedveli. A nem túl magas kultúrnövényre leterítjük a hálót, kifeszítjük, de nem szabad, hogy nagyon feszes legyen, számítani kell arra, hogyha fölrepül, bele tudjon akadni a hálóba. Mindig úgy kell állni, illetve guggolni - hogy ne vegye észre az embert -, és hogy mindig szembe legyünk vele, amikorközeledik. Ezért úgy kell irányítani, hogy bemenjen a háló alá. Vigyázni kell arra is, hogy ne hagyjunk lábnyomot, mivel óvatos madár, és ha észreveszi a nyomot, akkor megáll és nem megy tovább. Ezért a hálót is óvatosan, körültekintően kell letenni. Velem történt meg az egyik fürjészésünkkor, hogy apám hívogatta a madarat, én közben a nadrágszíj-parcelláknál guggoltam és a madár pitypalattyolva ment el mellettem, nem vett észre. Én teljesen lemerevedtem, még levegőt is alig mertem venni. Mondhatom, csodálatos élmény volt. Amikor közeledett a háló felé, násztáncot lejtett, leengedte a szárnyát, és saját lába körül kettőt-hármat fordult. Ezt soha nem felejtem el. Ritka dolog ilyet látni, de én az 50-es évek elején saját szememmel láttam. Amikor a fürj újabb jelzést kapott - a csalóval utánozta apám a tojó hangját - megindult a háló alá, s mikor a közepére ért, akkor fogtuk meg. A fürjekre jellemző, ha úgy érzik, hogy bajba kerültek, menekülni próbálnak, ezért abba az irányba indulnak el, amerről jöttek. Ha jobbról hívtuk és onnan jött, akkor meg kellett kerülni a hálót, és úgy megijeszteni. Az ember, amikor megugrik, susog a növény a lába alatt. Ettől a madár megijed, megrezzen és fölrepül, de mivel a háló fölötte van, abba beleakad. Ekkor gyorsan oda kell szaladnunk, kézzel leszorítani a hálót a növénnyel együtt, miközben össze is húzzuk. Előtte már előkészítettünk egy kis zsákot, ami szintén hálóból készült, és ebbe tesszük bele a madarat. Volt olyan napom, amikor 4-5 fürjecskét is fogtam. A fürjek nem egyformán pitypalattyolnak, ezért amelyik a legszebben szólt, annak a fejét megjelöltük tintaceruzával, mert általában ezt tartottuk meg magunknak, a többit esetleg elajándékoztuk. A fürjeket általában azért fogták, hogy énekesmadárként tartsák otthon. Háború után rengeteg fürjecske volt ezen a területen, így minden este kimentünk, mert jó volt hallani, és hallgatni, ahogy egymás ellen beszéltek, pitypalattyoltak. Én csak hímeket tudtam fogni. Volt olyan eset, hogy kaptam egy tojót ajándékba, amit aratáskor fogtak. Kalitkába tettem, ahol tojt is, de sajnos a tojásait nem tudta kikelteni. Időkellett ahhoz, hogy rájöjjek, óriási különbség van a hím és a csali hangja között a hím javára. Ezért nagyon oda kell figyelni, hogy amikor a fürj elkezd pitypalattyolni, akkor azonnal, vagyis a pitypalattyolással egyidőben kell a hívót használni, azért, hogy ne vegye észre a f alsót, a különbséget. Egyszerre kell tehát „beszélni", majd utána nekem még 1-2-vel többet kell csippantani azért, hogy hallja, melyik irányba kell mennie. Nagyon sokat kellett gyakorolnom, míg ezeket a fogásokat megtanultam. Az első fürj megfogása igen nagy öröm volt számomra. Én kb. 58-ban, vagy 59-ben fogtam az első fürjet, 28-29 éves koromban. Apám halála után kezdtem el egyedül madarászni, aki sokkal biztosabban fogta a fürjet, mint én. Szeles időben hangosabb hívót kell használni, halkabbat pedig akkor, ha közel van a fürj. Ha egészen közel van, akkor olyan pittyegő hangot kell hallatni, mint mikor a tyúkok esznek, csipegetnek. A fürjnek különleges kalitkára van szüksége, nem lehet akármilyen kalitkába tenni, mivel földön járó madár. Olyan kell, amelyik zárt és van egy kis terasza is. Általában a teraszra