Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Fülöp Lajos: Hugai Ferenc és nyelviskolája

Hugai Ferenc 1938-ban meghívást kapott Új-Zélandba, hogy tartson előadásokat az ottani egyetemen. Feljegyzései szerint már a hajón honvágyat érzett, s nem sokkal megérkezése után - amikor értesült a háború kitöréséről -, azonnal hazatért, hogy védtelen családtagjainak a segítségére lehessen. A II. világháború befejeződése után még aktív szereplést vállalt kulturális téren, de csakhamar visszavonult a közélettől. Amit ugyanis a kibontakozástól, a társadalmi fejlődés ígéretétől várt, az nem következett be. Reményvesztett, meghasonlott emberré vált, és idegileg teljesen összeomlott. Eltartási szerződést kötött Ilona húgának gyermekeivel, s nem sokkal utána, 1955. január 5-én Gyöngyösön elhunyt. Hamvai ugyanitt, a felső városi temetőben nyugszanak." Irodalmi hagyatéka, értékes könyvtára a moszkvai Gorkij Múzeumba, levelei és néhány ingósága pedig a Magyar Nemzeti Múzeumba és a szegedi Eszperantó Múzeumba kerültek. Az egykori gyöngyösiek tudatában a Hugai-iskola az emberiesség, a harmónia és a szépség, a modernség és az igényesség megtestesítője volt. Illő, hogy az újabb nemzedék is megismerje az iskola történetének főbb mozzanatait, pedagógiai jelentőségét és vezetőjének a munkásságát, törekvéseit. Függelék Mutatvány Hugai Ferenc irodalmi tárgyú előadásainak kivonataiból 1. A Kalevala „Mondd a mély eredetszókat, Öröktó'l való igéket!" A K. (Kalevala országa, hősök hazája) runói (versei) Kr. u. 700-1000 körül keletkeztek. A nép száján énekelt dalokból Lönnrot Illés 1849-ben egy ötven runóból álló, nagyjából egységes gyűjteményt adott ki. A K. tartalma: Veinemöinen (víziisten, táltos) Umarmen (a levegőég istene) kovács által sampó-t (talán csodamalom, talán a nap, némelyek szerint pedig halacska-leány becéző neve) készíttet, melyért a kovács Eszakország (a lappok földje) úrnőjének leányát kapja feleségül. A sampót Veinemöinen és a többi kalevalai hős vissza akarja szerezni. Egy-két darabja el is jut Suomiba és Veinemöinen boldogan énekli a szebb jövőt: „Ettől (ti. a sampótól) minden mag ereje, örök boldogság eleje." A K. tulajdonképpen hősi dalok, pogány és keresztény mitikus énekek, varázsversek és lakodalmas énekek gyűjteménye. A finn kultúréletre gyakorolt hatása mérhetetlen. A K. hatásának titkai: naivság, bensőséges egybeolvadás a természettel és a szépnek mélységes szeretete. (Veinemöinen hárfájának hatása, Veinemöinen hivatása.) 2. Hans Sachs A német „Höfische Lyrik" virágkora 1180-ban kezdődik. Művelői (Minnesenger) közül a leghíresebbek Wolfram von Eschenbach és Walter von der Vogelweide voltak. A XIV. században a költészet a lovagvárak arisztokratikus légköréből a városi polgárságra szállt, ahol a „Meistersinger"-ek céhszerűen művelték és sok tekintetben eltérítették eredeti hivatásától. A „Meistergesang", mely csak a 19-ik században halt ki, a XIV. században Hans Sachsnál érte el tetőpontját. 11 Dr. Hugai Pál szíves közlése.