Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Fülöp Lajos: Hugai Ferenc és nyelviskolája

Hans Sachs (szül. Nürnbergben, 1494) nemcsak a mesterdalokat művelte, hanem írt elbe­széléseket, bohózatokat és tragédiákat is, melyek között egy magyar tárgyú is van; a Bánk bán. Bár Hans Sachs mint mesterdalos lett híressé, legtehetségesebbnek mégis farsangi játé­kaiban mutatkozik, melyeknek józan életfelfogása, ragyogó humora és frissessége Hans Sachsot a legkiválóbb német humoristák közé emelik. Hans Sachs költői hivatását Goethe énekelte meg Hans Sachsens poetische Sendung cí­mű költeményében, a suszterköltő nemes alakját pedig Wagner örökítette meg „A nürnber­gi mesterdalnokok" című operájában, mely rövid idő alatt a német nép ünnepi játéka lett. Brozek műsora „A nürnbergi mesterdalnokok" c. operából: 1. Walther dala: Valther von der Vogelweide volt a mesterem. 2. A suszternóta. 3. A III. felvonás előjátéka. 4. A mesterdalnokok felvonulása. 5. A „Preislied". 3. Francesco D'Assisi „Nacque al mondo un sole." (Dante) Francesco d'Assisi (Giovanni Bernardone, 1182-1226) egyrészt saját munkája, másrészt a személye körül támadt legendakör révén került bele az irodalomtörténetbe. A Canticum Fratris Solis (Naphimnusz) vagy más néven Laudes Creaturarum (A teremt­mények dicséreti) az olasz költészet első, páratlanul szép emléke. (Beethoven: „Durch Lei­den Freude"). A Fioretti egy részével a magyar irodalomban korán (az Ehrenfeld-kódexben) találkozunk. Az egészet Erdős Renée fordította magyarra. Erdős Francesco d' Assisiről misztériumot is írt: Az assi­sibeli zsoldos. Fr:-ról A. France nagy szeretettel szól, de Ernesto Buonajuti sokkal tisztábban látja az alak­ját, és egyrészt a kor hangulatának, másrészt a köl­tő lelki életének abszolút biztos megértésével mu­tatja be a költő-szent nagy művét. A festészet mondhatni állandóan foglalkozik Fr. alakjával. (Az elsők: Cimabue, Giotto. Nagyon ér­dekes Böcklin.) 4. Ibsen: Peer Gynt Ibsen (1828-1906) romantikus és szimbolikus drámai költeménye, a Peer Gynt (1867), egyrészt a norvég néplélek, másrészt általában az emberi lélek önző, szertelen csapongásának, majd az ösz­szeomló álmok után az egyszerű, hűséges szere­tethez való visszatérésének drámai formában ki­fejezett rajza. Az ifjú, fantaszta („álomherceg, baklovag") P. G.-öt öröklött hajlamai („az apja ivott, az anyja se 5. kép. Az iskola könyvtárának részlete.

Next

/
Thumbnails
Contents