Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Dér Dezső: Puky Miklós, az 1848-49-es szabadságharc kormánybiztosa

jellegűnek tekintett kérdésekbe. A köztük kialakult ellentét hatására mindkét fél az OHBhoz fordult. Debrecenben a Komáromból érkező, egymásnak ellentmondó jelentések joggal keltettek aggodalmat. Kossuth végül Puky pártjára állt, és ebben jelentős szerepet játszott azon félelme is, amelyet a kormánybiztos maga így fogalmazott meg: „...a netalán történhető ostrom esetébe a várparancsnokság - úgy látszik - hajlandó arra, hogy semmi beiszólóm ne lehessen [ti. a vár védelmének az irányításába] még akkor is, ha ő kapitulálni akarna; mit feltennem ugyan nem szabad, de minden történhető a világon. "

JS 3.kép. Komárom hadi térképe 1849-ben Másrészről néhány katonatiszt kifejezetten élvezte az új kormánybiztos bizalmát. Közéjük tartozott Thaly Zsigmond mérnökkari százados, akivel Puky február 4-én együtt érkezett Debrecenből Komáromba. Thaly - aki mind Kosztolányival mind pedig Törökkel szem35 Idézet: MOL H2 OHB 1849:2803.; MOL H2 OHB 1849:2687; Puky és Török egymáshoz írt levelei: MOL H 109 1. d. Közli: HAJAGOS József 1998/b. Okmánytár. Kossuth - Puky jelentésével kapcsolatban és Eszék feladásából kiindulva - elhatározta a várparancsnoki kar teljes leváltását, illetve a lehetséges árulások kivizsgálására és elítélésére vegyes (ti. polgári és katonai személyekből álló) bíróság felállítását, amelynek elnökéül a komáromi kormánybiztost nevezte ki. Várparancsnoknak - a számos jelölt közül - Guyon Richárd ezredest, a várőrség parancsnokává Lenkey János ezredest, térparancsnokká pedig Szabó Zsigmond alezredest nevezték ki, ezt követően Guyont és Lenkeyt tábornokká, Szabót pedig ezredessé léptették elő. KLÖM XIV: 516-522.