Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Dér Dezső: Puky Miklós, az 1848-49-es szabadságharc kormánybiztosa

amely átmenetileg az utóbbiak győzelmével zárult. A következő évben Pyrker Bécs szándéka szerint saját emberét, Kállay Istvánt akarta az elsőalispáni székbe, és egyben a megye egyik országgyűlési követének is megválasztatni. Ezt azonban az ellenzéknek - élén a Keglevich-párttal - sikerült megakadályoznia, sőt elérte, hogy Kállay, mint ideiglenes alispán, a főispán távollétében saját jelöltjét, Ragályi Tamást bízza meg a megye országgyűlési követi teendőinek az ellátásával. Ez alatt, majd ezt követően is, a nemesi ellenzék több tagja részéről súlyos kihágások történtek. A „legszörnyűbb" bűnök elkövetője volt Puky Miklós is, aki a megye tanácstermében függő Pyrkert ábrázoló festményből kimetszette az érsek arcképét, s az este folyamán rendezett győzelmi ünnepélyükön azon ropta táncát.

3 Az esetnek a megyei ellenzék több tagjára és személy szerint Pukyra nézve is hátrányos következményei lettek. Az 1833. évi botrányos követválasztás eredményét királyi határozattal megsemmisítették, gr. Keglevich Miklós és 19 társa ellen pedig büntetőper indult, amely Pukyt is országos hímévre juttatta. Az ügyben delegált bíróság 1834. április 16-án kezdte meg működését, és az 1837. szeptember 20-án meghozott ítéletében Pukyra - épp úgy, mint Keglevichre - félévi fogságbüntetést szabott ki. A Kúria másodfokon Puky börtönbüntetését további fél évvel meghosszabbította. Bár a fellebbezések megtörténtek, az 1838. január 15-i megyei közgyűlésen Keglevich Miklós, Puky Miklós, Orczy István és Beöthy Kázmér önként jelentkeztek a rájuk kiszabott börtönbüntetés letöltésére. Mire 1840. június 23-án megérkezett a megyéhez címzett felmentő királyi leirat, büntetésüket már letöltötték.

4 A megye közönsége 1839 nyarán Pukyt táblabíróvá választotta, és szabadulása után több társával egyetemben a követutasítások elkészítésével bízta meg. Ezen a választáson már a liberális nemesség kerekedett felül, így az utasítás 26 pontja ennek szellemében fogalmazódott meg. Ez lényegében a többi vármegyével kialakított közös állásfoglalást tükrözte, amely a sérelmek mielőbbi orvoslását hangsúlyozta. 1840-ben a megye elsőalispánja Almásy Gedeon lett, akit konzervatív körökben megfelelő személynek tartottak az ellenzék letöréséhez. Almásyt - a főispáni helytartó halála után - a következő évben egyben a megye adminisztrátorává is kinevezték. Azonban ő is sikertelenül próbálta a helyi liberálisok politikai előretörését megakadályozni: 1843-ban az ellenzék két jelöltje, Almásy Pál és Fehér Lajos lett megválasztva a megye országgyűlési követévé. Almásy Gedeont végül 1845-ben - az előző évi tisztújítással kapcsolatos országos botránya miatt - leváltották tisztéről; helyére a megye korábbi országgyűlési követe és másodalispánja, Brezovay József került.

5 Az 1844-es megyei tisztújításkor az ellenzék részéről Puky Miklós neve is felmerült, mint lehetséges alispánjelölté. Ekkor azonban még a főispáni helytartó, Almásy Gedeon törvénysértő magatartása miatt a megyei tisztikar a konzervatív nemesség soraiból alakult meg. Ugyan a következő évben a törvénytelenségek orvoslása után már ellenzéki jelölt került erre a posztra, de az nem Puky Miklós, hanem Almásy Pál lett. Mindezek mellett az ellenzék folyamatos erősödését mutatta, hogy az 1847-ben összeülő rendi országgyűlésre ismét az általa állított jelölteket, Schneé Lászlót és Radies Miklóst választották meg követeknek, így 1848-ra a megyei vezetés igaz, Brezovay József, az új főispáni helytartó ellenhatása mellett - a reformerek kezére került.

6 3 Puky családi hátteréről: JUHÁSZ István 1986. 5-9. 4 JUHÁSZ István 1986. 9-13.; SZEDERKÉNYI Nándor 1893. 361-373. 5 JUHÁSZ István 1986. 13.; SZEDERKÉNYI Nándor 1893. 376. és 378-379. 6 SZEDERKÉNYI Nándor 1893. 389.; PAP József 1998/2-3. 166-169.