Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Hajagos József: Egy gyalogos huszárcsíny és következményei. Jakab Mihály gyöngyösi polgármester és gróf Montecuccoli ezredes elfogása

lönítmény jelent meg a városban. Ez kifejezetten azért jelent meg, hogy megtorolja Montecuccoli ezredes elfogását. A különítménnyel érkezett Babarczy Antal cs. kir. biztos is. O körülvetette katonákkal a városházát és maga elé rendelte az elöljáróságot, akikkel közölte, hogy Montecuccoli elfogatásának megengedésééit 50 000 forint hadisarcot vet ki a városra. Ez tekintélyes összegnek számított, gondoljunk arra, hogy a polgármester havi fizetése 400 forint volt. A hadisarc felét ezüstben, másik felét bankjegyekben kellett kifizetni. Előteremtésére Babarczy 24 órát szabott meg, ellenkező esetben a város ágyúztatását helyezte kilátásba. A városi vezetők megpróbálták ártatlanságukat bizonygatni az ügyben, de a cs. kir. biztos hajthatatlan maradt: ,JHa önök bebizonyítandják azt, hogy Montecuccoli ezredes Gyöngyösön sohasem létezett, az 50 000 pengő forintoknak [akkor is] meg kell lennie, különben a várost bombáztatni fogom és önök Pestre küldendő foglyaim leendenek. " Babarczy hajthatatlanságát látva a továbbiakban azzal érveltek, hogy a város lakosai nem rendelkeznek olyan vagyoni helyzettel, hogy a kívánt összeget elő tudják teremteni. Babarczyt azonban ez sem tántorította el szándékától, csak arra volt hajlandó, hogy támogatja a városnak Windisch-Grätz tábornagyhoz írott kérvényét, amelyben a lakosság legalább a pénz egy részének visszaadását kéri. Ezután a hadisarc sürgős előteremtésére szólította fel a városi vezetést, amelyhez katonai karhatalmat is felajánlott. A pénzmennyiség alakulásáról óránkénti jelentést kért. A csonka városi vezetés a közgyűlés összehívása mellett döntött. Ez a kényszerű helyzetben a hadisarc összeszedését határozta el azzal a kitétellel, hogy „amennyiben a kívánt öszvegnek behajtása lehetséges..." Miután azonban a városi képviselőknek jelentős része nem jelent meg, délutánra azok bevonásával újabb gyűlést határoztak el. Ez annyiban módosította a délelőtti határozatát, hogy egy küldöttség által újból kísérletet tesznek Babarczy meggyőzésére, hogy engedje el a hadisarcot. Ebből a célból egy német és magyar nyelven fogalmazott folyamodványt is készítettek. A küldöttség vezetésével Brezovay Imrét bízták meg. Babarczy az őt felkereső küldöttségnek azt felelte, hogy ő nem a hadisarc elengedése, hanem annak behajtása végett jött Gyöngyösre; ha tehát az elöljáróság a pénzt nem szolgáltatja be másnapig, az urakat elfogatja, a várost pedig összelöveti. A küldöttség ezt a választ közölte a tanács és a közgyűlés tagjaival. Ujabb tanácskozás után a küldöttséget visszaküldték Babarczyhoz, hogy a hadisarcnak legalább egy részét engedje el, miután kivetésére és beszedésére túlságosan rövid az idő. A cs. kir. biztos végül hajlandónak mutatkozott a kért engedményre. A hadisarcnak csak a felét kérte pénzben, a másik felét pedig másnap délig a tanácstagok és a képviselők által aláírt kötelezvényben kérte. Ez azt jelentette, hogy a második felét nem kellett azonnal teljesíteni, de hogy a kötelezvénynek súlya legyen négy kezes állítását is kérte, akiket magával visz Budára. A kezesek helyett itt helyesebb túszokról szólni. A Brezovay vezette küldöttség erről azonnal beszámolt az eredményre várakozó közgyűlésnek, amely úgy döntött, hogy ha a 25 000 forint nem jön össze önkéntes adakozásból, a lakosságra való kivetés révén teljesítik. A közgyűlés számos tagja tett kisebb-nagyobb felajánlást, így pl. Almásy István 2000 forinttal járult hozzá az összeghez. Adakozás révén azonban csak a kívánt összeg egyötöde jött össze. Az azonban nem derül ki Dezséri Bachó László művéből, hogy ez 5000 vagy 10 000 forint. A hiányzó összeg kivetését és beszedését a közgyűlés után azonnal megkezdték és az éjszakai órákban is folytatták.

51 Másnap délig 23 650 forint gyűlt össze, amelyet átadtak Babarczy titkárának. A Babarczy által köve51 DEZSÉRI BACHÓ László 1939. 64-68., SZEDERKÉNYI Nándor 1893. 406.