Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Csiffáry Gergely: Az Északi Középhegység ritka állatfajainak zoológiai adatai a történelmi dokumentumokban

zés Hankó Béla szerint 1270-ig szerepelt a forrásokban, és az első „farkas" szavunk 1275­ben fordul elő. Tény, hogy a „farkas" szót már 1095-ben említik oklevélben, azonban más értelemben. Később is inkább személynévi előfordulását jegyezték fel. Legelső személyné­vi előfordulása 1146-ból ismert a Farkas névnek. A „farkasverem" kifejezés 1355-ben jele­nik meg (adforcus werum) alakban. A farkast erős kutyákkal, vermekkel, hálóval vadász­ták. Nyilván minden erővel igyekeztek a háziállatoktól távol tartani. A farkas nagy szerepet játszott egyes vadfajok (őz, gímszarvas) létszámalakulásában. 39 A korai földrajzi nevekben országszerte találkozunk az állatfajról elnevezett települések neveivel. 1240-ben, egy határleírásban olvasható a Gömör megyei Farkasfalva neve. 40 1346-ban említik Heves megyében Farkasa falut, ez az utóbb elpusztult település Boconád és Heves közt lehetett. 41 1298-ben egy, a farkas régi nevét viselő Ordas faluról olvashatunk, amely Pásztótól nyugatra, a mai Nógrád megyei Bércei határában feküdt. 42 A Bükk hegységben legelőször egy 1248-as oklevélben szerepel a Farkaskő elnevezés. Az egész középkoron, késő középkoron, s újkoron keresztül végig őshonos volt ez a vad a megyében. Éppen ezért, az újkortól rengeteg adat van előfordulására. Heves mezővárosban, 1703-ban, a helybéli templomban a községi bíró farkas hálót talált. Ez azért is érdekes, mert az időben mindennapos fenevadak távoltartására és megfogására biztos helyen, templomban tartották a farkas hálót. Egyes időszakokban, különösen kemény telek idején elszaporodtak és a lakott helyeken is feltűntek. Máriássy Ignác 1795 teléről jegyezte fel: „az vadfarkasok míg nem szelídültek is éccakának idején a városba [Gyöngyös] sétáltak, két embert meg is szalajtottak... Györk helység mellett egészen egy Embert meg ettek, tsak egy lábszárat tsizmástul hagytak meg, a Mátrában egy Embert s egy Gyermeket emésztettek meg. Kál helység mellett egy Czigánt feltrantséroztak. A verpeléti határban egy erdőben sokáig vias­kodott vélek egy Gyoltsos tót hegyes bottyával, mely néki védelmező pajzsa vót, mindezek után a Farkasok szörnyű ordítással tűlle el széledtek". 1790-ben a kerecsendi püspöki fácánosban az év során 8 farkast ejtettek. 1848-49 után nagyon elszaporodott a dúvadak minden fajtája, ugyanis a Bach-korszak­ban minden hatalmi eszközzel eltiltották a puskatartást. A Bükk hegységben, 1856-ban 20 farkast, 1857-ben 21 farkast és 13 kölyköt, 1858-ban 25 farkast és 18 kölyköt, 1859-ben 5 farkast és 9 kölyköt, 1860-ban 20 farkast és 5 kölyköt ejtettek, amelyekért 435 frt vadbért fizettek. Ezután 1861-től sztrichninnel, azaz méreggel irtották a farkast és a rókát a Bükk te­rületén. 43 1879 után már rendszeresen nem ejtettek farkast, de még időről időre előfordult. 1890-ben Kisnánán Varga István lovas szánját kisebb falka támadta meg a Mátrában, s ő szalmából égő csóvákat dobálva tartotta távol a vadakat. 44 A farkasok hazai gyakoriságát jelzi, hogy 1868-ben és 1869-ben csak a az Erdély nélkül vett királyi Magyarország területén összesen 482 darabot, míg Erdélyben ebben a két esz­tendőben összesen 384 darabot ejtetek. Ezek azok a hivatalosan elejtett példányok, amelyek után a kormány ún. tagliát, azaz jutalmat fizetett. 45 Heves megyében, 1907-ben még 3 farkast ejtettek, majd ezután már rendszeresen nem­39 CSŐRE Pál 1980. 156. 40 GYÖRFFY György 1987. III. 496. 41 KOVÁCS Béla 1991. 74. 42 GYÖRFFY György 1998. IV 281. 43 Vadász és Versenylap. 1861. II. 10. 44 CSIFFÁRY Gergely 1999. a. 143. 45 KELETI Károly 1873. 172.

Next

/
Thumbnails
Contents