Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Csiffáry Gergely: Az Északi Középhegység ritka állatfajainak zoológiai adatai a történelmi dokumentumokban

igen fordultak elő. 46 A Bükk területén 1917, 1922 telén a szilvásváradi erdőben bukkantak újra. Ez utóbbi alkalommal a szilvásváradi vadaskertbe két ordas valamelyik vadbefogón keresztül jutott be, s igen sok kárt okoztak. Hajtóvadászatot indítottak ellenük, s az egyiket sikerült is elejteni. 47 Később az Északi Középhegység területén, 1929. február 10-én Sajókondó határában jelentek meg farkasok. 48 Az igen kemény tél miatt, a befagyott Sajón Gömör megyéből át­húzódott vadak valóságos XX. századi farkas kalandot okoztak. A falu határában e napon megtámadtak egy Sajószentpéterről hazatérő kocsit. Az utasok szorult helyzetükben az egyik ló istrángját elvágták és hagyták az állatot világgá futni. A fenevadak mind a mene­külő ló tán vetették magukat. A négytagú társaság a másik lóval utóbb szerencsésen elér­te a falut. 49 A Mátrában méreggel ejtettek farkast 1927-28 telén Gyöngyöspata és Gyöngyössolymos határában, 1939. január 7-én Répáshután lőttek egy hatalmas, 62 kg­os, 5-6 éves kant. 50 A Bükkben legújabb időkben 1982.november 26-án Bélapátfalva hatá­rában, az ún. Homonna nevű erdőrészen, egy középkorú 39 kg-os hímet lőttek. 51 Az elejtett farkas bundáját, szőnyegként, szoba díszként vagy mint értékes prémet a ru­házkodáshoz is felhasználták. A Rákóczi szabadságharc idején a hadi regula megengedte a farkasbőr kacagány viselését annak a közkatonának és altisztnek, „aki harcban ellensé­get ejtett vagy béfoga. " A sérülésmentes bőrért a kuruc hadvezetőség 3 ezüst forintot fi­zetett. 52 A trianoni békekötés után a farkas végleg eltűnt a hazaihonos állatfajaink közül. Mind­össze időről-időre bukkant fel egy-egy példány, amely a környező országok erdős hegye­iből átkóborolt. Az 1990-es években ún. váltó vadként ismét felbukkant a farkas Magyar­országon. 1998-ban egy öttagú farkas család költözött át Jugoszláviából, a Baj a-Jánoshal­ma közti területre. 1998-ban a Szabolcs megyei Garbolc környékén lőttek ki farkasokat. Még abban az évben a Bács-Kiskun megyei Rém községben fordult elő farkas. 1999-ben, a gemenci erdőben élő 4 farkasról jelentek meg hírek. Újabb megtelepedéséről szóló ada­tok vannak az Aggteleki Nemzeti park területéről. Éles viták folynak arról, hogy jó lenne újra honosítani, mert a szakemberek szerint, ez a ragadozó, segítene, abban hogy más fajok (gímszarvas, őz stb.) ne degenerálódjanak, más esetben megakadályozná a egyes vadak (például a vaddisznók) túlszaporodását. Má­sok ezt igen ellenzik, eltúlozva károkozásuk lehetőségét. A farkas számtalan emléke őrződött meg a néphagyományban. Az ősök tisztelete egyet jelent az állatok tiszteletével. Ezzel függ össze az a szokás, hogy a totemként tisz­telt állat nevét nem volt szabad kiejteni. így keletkezett a farkas, szarvas stb. elnevezés. A finn-ugorokhoz tartozó vogulok és osztjákok ünnepelt istensége a világfelügyelő „Ég­atyától alábocsátott deres oldalú vasfarkas. " A honfoglaló eleinkről feljegyezték, hogy a magyarok mindig farkasra esküdtek, mint azt leírták a votjákokról is. Ezzel függ össze, hogy a csíkgyergyói pásztorok Szent Mihály (szeptember 29-e) napján, a farkasnak ünne­pet szenteltek, hogy az állatok hazahajtása után így biztosítsák marháikat a fenevadak tá­46 FARAGÓ Sándor 1989. 147. 47 KOLACSKOVSZKY Lajos 1946. 105. 48 KOLACSKOVSZKY Lajos 1946. 135. 49 KOLACSKOVSZKY Lajos 1946. 99. 50 CSIFFÁRY Gergely 1999. a. 114. 51 FARAGÓ Sándor 1989. 139-142. 52 CSŐRE Pál 2000. 34.

Next

/
Thumbnails
Contents