Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

A patai földesurak a XVIII. században nem évenként osztották ki a földet a jobbágyoknak, zselléreknek, hanem itt szilárd telekrendszerhez tartozó, egyforma, közel arányos kiterjedésű szántóföldet, rétet kaptak a lakosok, akik még frissen irtott földeket is használtak.

71 A jobbágyok helyzete igen változó volt. Nemcsak az alapján differenciálódtak, hogy a Koháry(Forgách)-féle vagy a Haller-Nyári birtokrészre települtek, hanem az alapján is, hogy egész telket (fundust) bírtak, illetve pástos (osztatlan zsellér) házhelyet. 1770-ben, az úrbérrendezés előtt a földesurak száma tovább gyarapodott: Forgách, Kaller, Orczy, Tarródy, Nikházy, Almásy, Marsovszky, Józsa családok birtokoltak földet a mezővárosban. Forgách Miklós jobbágyai az 1766. évi szerződés alapján 540 forinttal, Forgách János jobbágyai 260 forinttal megváltották a füstpénzt, a „konyhára valót", a robot egy részét, a többi földesúr továbbra is telkenként egy-négy forint füstpénzt, húsz-ötven darab tojást, négy csirkét, egy icce vajat, kilencedet és robotot igényeltek.

72 A megszabott járadékszolgáltatásra kötelezett, telki földdel, réttel bíró jobbággyal szemben a pástos zsellér függetlenebbnek, szabadabbnak, inkább a maga urának látszott. Leginkább ők láttak neki Pata erdős-hegyes határában irtásföldek létesítésének. Különös vonzereje volt, hogy addig terméketlen, haszontalan földet tettek termővé, így nem terhelték őket a jobbágytelek kötelezettségei. Az irtásföldek nagysága 2-20 hold között mozgott. A nehéz, izzadságos munkával, bozóttól, cserjétől megtisztított, feltört talaj csak évek után - gyakorta csak öt év múlva - hozta meg a befektetett munka utáni hasznot. így érthető az az elkeseredés, mellyel 1755 után találkozhatunk, mikor is a földesurak a saját tulajdonukba vonták a már termővé tett irtásokat, s más jobbágyok, új lakosok letelepítésére használták föl. ,Akik nem kaptak a nehéz munkán, akik semmit sem irtottak, akik idegenből szolgálatra hozzánk jöttek, s azután lakóul itten maradtak, vagy mint jövevények helységünkben megtelepedtek, s csak másra tátván szájokat. Most irtásföldjeink ezeknek a heveröknek jutottak, s így nékünk is hasonlóvá kölletik lennünk. 68 HML. Közgyűlési Iratok. Polgári perek 244. 69 SUGÁR István 1966. 22. 70 SOÓS Imre 1975. 234. 71 HORVÁTH László 2001. 63. 72 SOÓS Imre 1975. 233. 73 HML. Közgyűlési Iratok 1755. 212. sz. 5. kép. Pata első katonai felvétele (1784)