Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig
helyben lakó nnépességet feltételezhetünk az 1720-30-as években. 6, A betelepülés folyamata tehát nem állt meg. 1722-ben tűnt föl először az iratokban a Bódi, Gergely, Suhajda, Ármány (akkor Harmann, Hármány, Harmon) és a Kecskés família neve, majd 1725-ben már itt találjuk a Keskeny és Szerencsés családok őseit is. 1726-ban a Czinkóczyak, 1744-ben a Lengyel és Köteles, 1773-ban a Babik, Balázs, Bernát, Grozman, Illés és Petiik család telepedett le. 1744-ben vert tanyát a Pazsiczky, mint Varga alias Paziczky, 1776-ban a Márkus família első tagja érkezett Patára. 65 Hogy melyik család pontosan mely községből érkezett, utólag nehéz lenne rekonstruálni, de az 1746. évi canonica visitatio kiemeli, hogy a lakosság kizárólag csak magyarul tud, valamint kivétel nélkül katolikus. Egyetlen egy lutheránus nemest sikerült összeírni birtokosként az egész határban. 66 Az 1720-as összeírok szerint a mezőváros földjei két nyomásra oszlottak, háromszori szántást igényeltek, s háromszoros termést biztosítottak mindösszesen, ha a vetőmagot leszámították. A szőlőtermesztésre inkább alkalmas volt a település elég mostoha határa. Öszszesen 728 kapás szőlőt műveltek, s az összeírok úgy számoltak, hogy egy kapás szőlőn átlag másfél akó bort lehetett termelni, vagyis a község bortermése nagyjából 1100 akó lehetett. Ez csaknem háromszorosa az 1701-ben jelzett mennyiségnek. Az állattartás további terjedését viszont korlátozta, hogy a határban legelőt nem jelöltek ki, egyedül az úgynevezett erdei legeltetés gyakorlata élt, s minden család négy állat (marha) erejéig vehette ezt igénybe, valamint a sertések makkoltatása is ingyenes volt a település határában. 67 A török hódoltság utáni években határozott telepítési politikát folytató zálogbirtokos Koháryaknak, majd 1724-től a birtokrészüket visszaváltó Forgáchoknak - bár csak Pata felével rendelkeztek - több jobbágyuk és zsellérük lett, mint a többi földesúrnak. A falu másik felének urai - nevezzük az egyszerűség kedvéért Haller-Nyáry famíliának - a közös földesuraságuk jövedelmét a családi birtok árarányában osztották fel egymás között: Haller-részt 50 százalék, a négy línea családját egyelőén megosztozva a másik 50 százalék illette meg. Évtizedek alatt azonban a földesurak öröklött birtokaránya a gyakorlatban eltolódott. Amíg ugyanis a Haller család nemigen törődött az ő birtokrészüknek benépesítésével, kellő fejlesztésével, addig a négy línea családjának telkeire egyre több ember telepedett le, akik az ő jobbágyaik és zselléreik lettek. 68 1744-re a Haller-jusson a jobbágyházak annyira megfogyatkoztak a rokonok előnyére, hogy kénytelen volt a közös földesuraság birtokközösségének felosztását kérni. Az osztályperrel végrehajtott újraosztás során egy-egy birtokrész számára kisorsolták az egyes házakat. A földesurak nem egy falurészt, egy-egy utcasort kaptak, hanem minden egyes családnak egymás közelében juttattak jobbágy telket, házat. Pata legjelentősebb földesura ettől függetlenül a XVIII. és XIX. században végig a Forgách família volt. 69 1724 után a házak a patai földbirtokosok szerint így oszlottak meg 70 : Földbirtokosok Egész jobbágytelek házzal Pás tos zsellérhely házzal Forgách család 62 48 Haller-Nyári família 44 30 Összesen 106 78 64 HML. Másolatban őrzött adóügyi anyagai 65 HORVÁTH László 2001. 62. 66 KOVÁCS Béla 67 SOÓS Imre 1981.
