Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Kozári József: Adalékok Gyöngyös 1956-os történetéhez

hogy a bemálházott harckocsit a tömeg véglegesen hatalmába kerítse, tovább kellett követnie utasításaikat. A szovjet emlékműhöz érve - amelyet akkor már kéziszerszámokkal bontottak a harckocsivezetőt felszóh'tották a ledöntésben való részvételre. A harckocsivezető engedelmeskedett a felszólításnak.

3 Ezekre az eseményekre Rácz László egykori százados, a hadosztály volt hadműveleti tisztje másképpen emlékezik. „1956 októberében Gyöngyös város kommendáns tisztje voltam. Az irodám a főtéren volt a szálloda közelében, tehát én minden nap találkoztam és beszélgettem a város polgári lakosságával, úgy is mondhatnám közöttük éltem. Nagyon jó kapcsolatom volt a lakossággal, hiszen szinte minden ünnepet, koszorúzást én szerveztem, és sokszor a tiszti klub műsoraiért is én voltam felelős. Oda is sok civil járt. Nem csináltam különösebben titkot belőle, hogy a változások híve vagyok. A parancsnokom, Bérces Emil alezredes nem egyszer mondta is, hogy tartsam a szám, bár neki sem lehetett különösebben kedves a Rákosi rendszer, hiszen 1956. október 6-án felment Pestre Rajk László temetésére. A temetésre magával vitt engem és a feleségemet is. A hadosztályparancsnok kocsijával utaztunk, de civilben. Ezeket csak azért mondom el, hogy megértse, hogyan kerültem október 26-án a gyöngyösi tüntetők élére. A csoportosulás valahol a világháborús huszárszobor körül kezdődött. Amikor a tömeg gyülekezni kezdett, én kimentem. Mint kommendáns tisztnek ez kötelességem volt. Szóltam a két katonámnak: fegyvert, derékszíjat, sapkát letenni, utánam indulj. A tüntetésen megjelenő három katonát az emberek ovációval fogadták. Ahogy mentünk előre, sok ismerős köszönt rám a tömegből. Nem tudom honnan kerítették, de vastag nemzet színű szalagot kötöttek az egyenruhánk derekára és megkértek, vezessem a felvonulást. Jött egy számomra ismeretlen diák is, aki a kezembe nyomta a 16 pontot és azt mondta, irány a Fő tér, a tiszti ház. Annak az erkélyéről olvassam fel a pontokat. Még egy megafont is adott, de mondtam arra nem lesz szükség, szerzek én sokkal jobb hangosítást. Megérkeztünk a tiszti klubhoz. Szóltam az étkezde vezetőjének, hozzátok a mikrofont a színpadról az erkélyre. S így is lett. Az erkélyről jó hangosan felolvastam a 16 pontot. Már akkor óriási tömeg gyűlt össze, és nagyon forró volt a hangulat. Egyszer csak valaki azt kiáltja: menjünk a szovjet emlékműhöz. Döntsük le az emlékművet. A tömeg az emlékműhöz vonult, elkezdte kövekkel dobálni, letépte róla a csillagot, döntögetni próbálta, de nem boldogult. Azt mondta ott nekem valaki, - talán a Nagy Feri, de nem tudom biztosan hogy ki volt - te Laci menj be a Bérceshez, kérj tőle egy harckocsit. Húzzuk le azt az emlékmüvet, ha ettől megnyugszanak. Világos, mondtam, ez lesz a legegyszerűbb. Megyek a laktanyába, de a laktanyakapu előtt is hatalmas tömeget találtam, és a tömegből nagyon sokan lövöldöztek a levegőbe vadászfegyverekből. Rengeteg vadászfegyver volt, akinek pedig nem volt puskája - és ezek voltak többen - a laktanyából követelt fegyvert. A laktanya kapuja zárva volt, a javításban lévő harckocsik felálltak sorba, fényszóróztak, úgyhogy a tömeg nem jött egészen a kapuhoz, de nem tágított. Borzalmas hangzavar volt. Bementem a laktanyába. Belül a fal mellett a személyzeti tiszt - egy végtelenül rendes gyerek vezetésével jó néhány tiszt állt, de fegyver nem volt egyiknél sem. Mentem Bérceshez. Ahogy meglát mondja, baj van, valamit tenni kell. Szerintem most az a legsürgősebb - mondtam neki - hogy adjál nekem egy harckocsit, és húzzuk le azt a rohadt emlékművet, ha ez az emberek kívánsága. Utána majd csak hazamennek. Még mondtam is, hogy ki vezesse a harckocsit. A javító zászlóalj egyik továbbszolgáló őrmesterét kértem, sajnos már nem emlékszem a nevére, de nagyon karakán legény volt. Indulás előtt a lőszert eltávolítot3 A4. Gépesített hadosztály jelentése Hadtörténeti Levéltár 56-os gyűjtemény 3. őrzési egység 487^188. L.