Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Kozári József: Adalékok Gyöngyös 1956-os történetéhez

tuk a kocsiból. Eszünkbe nem jutott hogy benne hagyjuk. Az végzetes lehetett volna. Felálltam a harckocsira, kiálltunk a kapu elé és azt mondtam: Emberek megyünk ledönteni a szovjet emlékművet. Húúú... Eget rengető ordítás volt a válasz. Megyüűűnk! Otthagytak csapot, papot megindultak a harckocsi után. Sokan fel is kéredzkedtek. Meg kellett állnom, hogy felvegyem őket. Rengetegen felkapaszkodtak a kocsira. Utána arra kellett vigyáznom, le ne essen valamelyik. Nagyon lassan mentünk. Odaértünk az emlékműhöz, befordultunk. Ott is hatalmas tömeg. - Nekimégy? - kérdeztem a kocsit vezető őrmestert. - Nem lesz jó, nem fog ez ledőlni, ha nekimegyek. Nagyon erős. Kötél kéne. - Elővenni - mondtam. - De fel kell mászni az emlékmű tetejére. K.va nehéz ez a harckocsivontató kötél. - Semmi baj, fölmászol. De nem kellett neki felmászni, volt segítség elég. Két kötelet használtunk föl, az egyikkel körülfogtuk az építményt, a másikkal húzni akartuk, de még ez is kevés volt. Egy civi ajánlkozott, hogy szerez még kötelet. Szóltam egy katonámnak, - ott volt a jeep-em is: - Menjetek kötélért. A föld alól is kerítsetek kötelet. Elmentek. Addig a tömeg énekelt. A Himnuszt, a Szózatot, de volt ott minden. Végre megjött a kötél. Négy kötéllel tudtuk rendesen körbe. , , . _ _ , . „ fogni. Aztán a harckocsi nekiveselMunkások! Dolgozok! Magyar Testvérek! Az elmúlt éjszaka eseményei arra mutatnak, hogy városunk közbiztonsága, polgári személyeinek vagyonvédelme és élete veszélyeztetve van. Az elmúlt éjszaka felelőtlen ittas személyek emberekhez nem méltó pusztítást végeztek városunk középületeiben és közintézményeiben. A rend fenntartása azért nem sikerült teljes egészében, mivel a lakosság egy része tűrte, hogy gyújtogatok és fosztogatók garázdálkodjanak Köszönetünket fejezzük ki a város diákságának, mely egyöntetűen elitélte az esztelen rombolásokat és tanáraik vezetésével segítséget nyújtott a munkástanácsnak. Városunk közellátása, közbiztonsága és a népi vagyonunk védelme arra kötelez, hogy a következő kéréssel forduljunk Gyöngyös város becsületes dolgozóihoz: 1. A munkásbízottgágok a becsületes dolgozók és a néphez hü diákság segítségével szervezzenek nemzetőrseget. A Honvédség a nemzetőrségnek minden támogatást megad a rend fenntartása érdekében. 2. A fegyveres erők és a nemzetőrség közös összefogása alkalmas lesz arra, hogy a nyugalmat es a biztonságot városunkban megteremtsék. 3. Kérjük a lakosságot, hogy őrizze meg nyugalmát. Ne vállaljon szolidaritást azokkal az egyénekkel, akiknek céljuk nem a dolgozók jogainak kivívása, hanem a rendzavarás, fosztogatás, gyújtogatás és esztelen rombolás-Tisztában vagyunk azzal, hogy városunk munkásai, parasztjai, értelműiégi^dolgozói és minden hazafi elitéli ezeket a provokátorokat. 4. Kérjük a város népét, akadályozza meg a garázda elemek ténykedését, mielőtt az veszélyes méreteket öltene. Előfordult, hogy egyes elemek fegyvert használtak a honvédség tagjai ellen. Ez a jelenség a továbbiakban olyan irányzatot is nyerhet, hogy ezeket a fegyvereket fel fogják használni a békés polgárok kirablására. 5. A munkástanács és a honvédség minden eszközzel megakadályozzák a további esztelen garázdálkodást. Ehhez kérjük a nép támogatását. Magyarok ! Gyöngyös város dolgozói ! Azokat a követeléseket, melyeket a dolgozó tömegek és az egyetemi ifújság a kormány elé terjesztett, az új kormány magáévá tette és a nyugalom helyreállítása után az országgyűlés elé terjeszti, annak megtárgyalása és megvalósítása céljából. Támogassátok a népi hatalmat ! Gyongr««, 1956. oLlótw 33. Gyöngyös város Munkástanácsa Helyőrség parancsnoksága 1. kép. kedett, a motor fölpörgött, és egy nagy puffanás. Ledőlt. Ahogy a földön volt, nekiestek. Mindenki akart belőle egy darabot. Vitték haza emlékbe. -Olvassuk fel megint a 16 pontot - kiabálta valaki. Visszhangra talált - Rácz! Olvassa fel a 16 pontot! Felolvastam. Aztán megkértem mindenkit, menjen haza. Szépen hazamentek. Az egri úton vonult a tömeg a laktanya felé - emlékezik Nagy Ferenc a Gyöngyös Munkástanács volt tagja. A letartóztatott miskolci diákokat akarták kiszabadítani. Ezért indultak a laktanyához. Én két barátommal csatlakoztam hozzájuk, és mivel eléggé elől voltunk, odakerültünk a laktanya kapujához. Hatalmas tömeg volt. Az egész Honvéd utca, úgy jó 300 méter, zsúfolásig megtelt. Én közvetlenül a kapu előtt álltam. Hatalmas kapu volt, min a páncélos laktanyáknak általában. A téglából épített oszlopok közötti teret óriási vasrács zárta el. Belül ott állt egy harckocsi, csövével kifelé, tehát a tömeg felé, mellette, oldalt és mö-