Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban

Az országból való sikeres kimenekülése után 1859 elejéig emigrációban tartózkodott. Távollétében 1851-ben a császári hadbíróság, mint lázadót és felségárulót kötél általi halálra ítélte. Ezt még ebben az évben jelképesen (in effigie) végre is hajtották.

96 Emigrációs éveiben megfordult Brüsszelben, Párizsban, Londonban, Jersey-szigeten, Zürichben és Genfben. Tartósabban Zürichben (1852-54), illetve Párizsban (1854-58) telepedett meg. Az emigráció tagjai közül a szorosabb kapcsolatot gróf Teleki Lászlóval, Klapka Györggyel, Puky Miklóssal és Horváth Mihállyal tartott fenn. Kossuthtól elkülönült, mert elítélte egyszemélyi vezetésre törekvő stílusát.

97 Almásy hazatérését 1859-ben több tényező váltotta ki. Egyrészt a látszólag stabilizálódott Bach-rendszer 1856 őszén lehetővé tette az emigránsok hazatérését. Másrészt családi problémái és vagyonának sorsa is szükségessé tették hazajövetelét. Felesége, aki csak egy rövid ideig tartózkodott mellette az emigrációban, élettársi kapcsolatot létesített egy császári tiszttel, s József fiát is ellene fordította. Batthyány Amáliának azt is sikerült elérnie, hogy Almásy Pál lefoglalt vagyonát a gyerekeinek utalják ki. Hazatérése után rendezte zűrös családi viszonyait, amelynek eredményeként legalább Ilona leányát vissza tudta hódítani az anyjától. Sikerült visszaszerezni birtokait is.

98 Nem sokkal hazatérése után bekapcsolódott a hazai politikai életbe is. Vezetője lett annak a titkos ellenállási mozgalomnak, amelynek tekintélyesebb vezetői rajta kívül Tisza Kálmán és Komáromy György voltak. Ez a nem túlzottan radikális szervezet az emigráció által biztosított külföldi kapcsolatokat és információkat igyekezett saját belpolitikai céljaira, befolyásának növelésére felhasználni.

99 A Habsburg Birodalom Eszak-Itáliában elszenvedett 1859-es veresége következtében a Bach-rendszer összeomlott és Ferenc József kormányzati reformokra kényszerült. Magyarországon 1860 végén helyreálltak a vármegyei önkormányzatok és 1861 tavaszán az országgyűlést is összehívták. A legális lehetőségekkel élve, Almásy ismét Heves megyében kapcsolódott be a politikai életbe. Noha nem vállalt vezető funkciót, a háttérből is a megyei közélet meghatározó tagja volt.

100 Nem választatta magát országgyűlési képviselővé sem, de jelen volt annak ülésein, s több kérdésben is érvényesítette befolyását. A korábbi ellenállási mozgalom tagjainak többsége a Határozati Párthoz csatlakozott, Almásy is velük szimpatizált. Ennek ellenére ő volt az egyik kezdeményezője annak, hogy a Határozati Párt leszavazza saját határozati javaslatát, amelyet az uralkodói leiratra terjesztettek be válaszként. Ezzel a kisebbségben lévő Deák-féle felirati javaslat szerezte meg a többséget.

101 Az országgyűlés 1861 augusztusi feloszlatása után hamarosan kezdetét vette a Schmerling-féle provizórium időszaka, amely ismét abszolutisztikus berendezkedést vezetett be. Ez új életre keltette a korábbi ellenállási mozgalmat, amelynek élére ismét Almásy került. Az 1863-as lengyel felkelés hatására Kossuth Nedeczky Istvánt volt honvéd századost bízta meg egy fegyveres felkelés megszervezésével, miután nem bízott Almásyékban. S valóban, Almásy az ellenállási mozgalom mérsékelésére törekedett, de ennek ellenére az ő csoportja is bekapcsolódott a szervezkedésbe, megpróbálva ellehetetleníteni Nedeczkyék tö96 HERMANN Róbert 1995. 132. 97 KLAPKA György 1986. 457-459., 537., 539., BERZEVICZY Albert 1922-37. I. k. 374-375., 396., JUHÁSZ István 1986. 52-53., DEGRÉ Alajos 1983. 323-330., FRANK Tibor 1985. 91. 98 SZABAD György 1985. 57. 99 STEIER Lajos 1924. 708., SZABAD György 1985. 60-61., 68-69., LUKÁCS Lajos 1984. 166-170. 100 ZALÁR József 1861. 21-22., HML IV-252 l.k. 1., 110., 133., 140., 141., 142., 147., 153. 101 BERZEVICZY Albert 1922-37. III. k. 263-264., SZABAD György 1979. 684-685.