Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban
A június 28-i győri vereség hatására azonban a kormány a Szeged és Arad környéki összpontosítás mellett döntött. A válságos katonai helyzetben kapkodásból és félreértésből eredően, komoly súrlódásokra is sor került a kormány és a Görgei vezette főhadsereg között. Az ebből származó időveszteség következtében a katonailag elhibázott délvidéki összpontosítás sem valósulhatott meg. A különváltan tevékenykedő magyar csapatok sorra vereséget szenvedtek és megindult felbomlásuk. A Klapka tábornok vezette haderő ugyan augusztus 3-án feltörte az erődítmény körüli ostromgyűrűt, s veszélyes helyzetet teremtett a császáriak számára a Duna mentén, de ez már nem befolyásolhatta a szabadságharc végső kimenetelét. A délvidéki magyar csapatok augusztus 9-i temesvári veresége után, az Aradra megérkező Görgei értelmetlennek tartotta a további harcot, s augusztus 13-án csapataival Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt. A következő napokban követte példáját a többi bomlásban lévő csapattöredék is. Pétervárad szeptember 5-én, Komárom pedig október 2-án nyitotta meg kapuit az ellenség előtt. Ezzel véget ért a magyar szabadságharc. Almásy tevékenységéről július és augusztus folyamán keveset tudunk. A július 2-i képviselőházi ülésen személyesen nem voltjelen. Klapka visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy nem követte az országgyűlést Szegedre, hanem Pesten rejtőzködött. A vereségek hírére az emigráció mellett döntött. Menekülésére Klapka visszaemlékezései szolgáltatnak adatokat, akivel augusztus 9-én Győrben találkozott. Klapka a következőképpen emlékezett vissza találkozójukra: „...fájdalomtól megtört hangon közié velem, hogy őmenekülőben van, miután véleménye szerint minden elveszett! - Nagysándort Debrecennél szétugrasztották, Dembinski Szeged és Szőregnél megveretett, Bem csapatai Segesvárnál szétszórattak, zavar és fejetlenség a kormány székhelyén, amely Szegedről Aradra menekült. - Almásy még hozzátette, hogy Haynau ezen sikerek folytán képessé lőn, hogy a rendelkezésére álló nagy erőből egy tekintélyes sereget Komárom ellen küldjön, sőt hogy Jablonowski dandára és Nugent hadteste már útban is vannak errefelé. " Klapka itt azonban olyan információkat is Almásynak tulajdonít, amelyről az még aligha tudhatott. Feltételezve Almásy augusztus 7-i, vagy 8-i Pestről történő elindulását, az legfeljebb csak az augusztus 2-i debreceni, az augusztus 3-i újszegedi, illetve az augusztus 5-i szőregi vereségről tudhatott. Azt, hogy Jablonowski tábornok dandárát Haynau visszaindította Komárom felé, a budai katonai körzet parancsnoka, Kempen altábornagy is csak augusztus 9-én tudta meg. így erről és Nugent tábornagy csapatainak közeledtéről aligha informálhatta Klapkát. Az más kérdés, hogy Klapka a vereségekről szóló híradásokból is letudta szűrni a kialakult helyzetet és a maga teendőit. Klapka kitért Almásy menekülésének körülményeire is: ,Azt javasoltam neki, hogy maradjon nálam, biztosítva őt, hogy az én környezetemből senkinek legkisebb bántódása sem leszen. - De ő jobbnak látta nem maradni, s inkább Morvaországba ment, nővérét Z. grófnét (valójában Gierotin - H. J.) szolgájának öltözve kísérvén. Otthagyta tehát táboromat, és sikerült neki a merész menekülés. " 95 1849 után A tanulmányban Almásy Pál 1848/49-es tevékenységének a feldolgozását tekintettem célomnak. A szabadságharc utáni tevékenysége egy külön önálló tanulmányt igényelne, ezért itt ezt csak vázlatosan ismertetjük. 95 KLAPKA György 1986. 253-254., KEMPEN, Johann Franz 1978. 109.
