Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban
biztosi megbízatást, akire Debrecenben lett volna szükség. Ez csak azzal magyarázható, hogy Kossuth nem tudott Pálffy lemondási szándékáról. 75 Almásy kormánybiztosi kinevezését az 1849. január 2-i pesti haditanács határozatainak a késedelmes végrehajtása tette szükségessé. Ezen a haditanácson határozták el a fővárosok feladását és az eddig különváltan tevékenykedő hadtestek egyesítést a Felső- és a Közép-Tisza mentén. Ennek egyik legfontosabb eleme a bácskai és a bánsági hadtestek kivonása volt, az aradi ostromsereg és egy hadosztály Szeged környéki hátrahagyásával. Ennek végrehajtása azonban komoly problémába ütközött a Délvidéken, különösen a bácskai csapatoknál, amelyeknek a parancsnoka gróf Esterházy Sándor tábornok volt. A császáriak győzelmei a bácskai hadtest tisztikarának egy jelentős részében azt a meggyőződést alakították ki, hogy a háborúnak rövidesen vége lesz, s keresni kell a kialakult helyzetből a kiutat. A lehetséges megoldásokról több tanácskozást is tartottak. Esterházy és több beosztottja kijelentették, hogy a szerbek ellen igen, de a császári csapatok ellen nem hajlandóak harcolni. Hozzájuk csatlakozott a helyzet tisztázására a Bácskába küldött Nádosy Sándor ezredes is. A tisztikar egy másik része Baudisz József százados vezetésével szembeszegült velük. Ok végre akarták hajtani a kormány kivonulási rendeletét. Hozzájuk csatlakozott a két hadosztályparancsnok, gróf Vécsey Károly tábornok és Lenkey János ezredes is. Esterházyt a január 16-i verbászi tiszti gyűlésen Vécsey távozásra kényszerítette és átvette a hadtest parancsnokságát. Ezzel a csapatok kivonása elől elhárult az akadály. A hadtest csapatai január 25-én érkeztek Szegedre. 76 Gondok jelentkeztek a bánáti csapatoknál is. Itt a legnagyobb problémát Kiss Ernő tábornok hadtestparancsnoki alkalmatlansága jelentette. Elmulasztotta a kedvező alkalmat a szerbek utolsó jelentősebb bánáti táborának, Pancsovának az elfoglalását. Amikor január 2-án megkésve mégis kísérletet tett elfoglalására, vereséget szenvedett. Az elégedetlen tisztek Damjanich János ezredes vezetésével, szabályos lázadás keretében január 6-án eltávolították Kiss Ernőt a parancsnokságból. A hadtest vezényletét Damjanich vette át, akit támogatott Vukovics Sebő kormánybiztos is. Az ő hatására az OHB Damjanichot megerősítette beosztásában. Damjanich feltétlen híve volt a kormánynak, de a kivonulás itt is komoly, elsősorban érzelmi válságot eredményezett. A bánáti csapatok december folyamán sorozatos győzelmeket arattak a szerbek felett. A kivonulással nagy véráldozatokkal kivívott győzelmeik színhelyét kellett volna feladniuk, és azzal is tisztában voltak, hogy ezzel kiszolgáltatják a polgári lakosságot a szerbek bosszújának. Damjanich végül január 19-én indította meg csapatait Arad felé. Csapatai január 22-én érkeztek Zsombolyára. Almásy itt kereste fel Vukovicsot és Damjanichot is. 77 A következő napokban találkozhatott a Szeged felé vonuló Vécseyvel is. így azt kell megállapítanunk, hogy amikorra leérkezett a Délvidékre, kormánybiztosi megbízatása már tartalmát veszítette, mert a bácskai és a bánáti csapatok is megkezdték a Délvidék kiürítését. Vécsey és Damjanich csapatai február közepén foglaltak állást a Közép-Tisza mentén. A képviselőház elnökeként Debrecenbe való pontos visszaérkezésének dátumát nem ismerjük. A február 6-i ülésen még Pálóczy elnökölt, de a február 9-ikin már Almásy. Ezen az ülésen elsőként megköszön75 HERMANN Róbert 1996. 262-263. (Estók János), KÖZLÖNY 1849. január 14., 16., 17., 20. 76 HORVÁTH Mihály 1872. II. k. 110-113., BONA Gábor 1987. 26., HERMANN Róbert 1996. 253-255. (Csikány Tamás). 77 HORVÁTH Mihály 1871-72. II. k. 110.
