Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban

soha katonák. Rangjukat társadalmi helyzetüknek köszönhették. S lovasokról lévén szó, az ütközetet - az ágyú- és puskalövéseket - nem csak az embereknek kellett volna elviselniük, hanem a lovaknak is. A huszár lovakat nevelni szokták a háborús körülményekhez. Nehéz eldönteni, hogy a lovak vagy lovasaik futottak-e meg először. Ha mégis hibáztathatunk valamit, akkor azt az illúziót kell elmarasztalnunk, amely komoly katonai helytállást várt ezektől az emberektől. Ebben pedig részes az egész politikai vezetés, beleértve Kossuthot, Szemerét és Almásyt is. A Miskolc környékén összeszedett lovas nemzetőrök maradékát Szemere január 8-ika körül hazabocsátotta. Ezt azzal indokolta január 12-i jelentésében, hogy: „Sokba került, nehezen volt összetartható, szökdösik haza és használhatlan ellenség előtt. "

73 A Soldos Sándor és a Pethes János századosok vezette századok, csökkent létszámmal ugyan (180 fő), de január végéig a hadtest kötelékében maradtak gróf Wartensleben Ágoston őrnagy vezénylete alatt. Ókét január 6-i kiáltványában Szemere is megdicsérte.

74 A lovas nemzetőrök hazabocsátásakor Almásy is eltávozott. Tartózkodási helyét a következő napokban nem ismerjük. Miután nem ment Debrecenbe, ahová időközben átköltözött az országgyűlés és a kormány, vélhetően Heves megyében időzött. Január 17-én újabb kormánybiztosi megbízatást kapott. Kormánybiztosként a bácskai és a bánáti magyar csapatoknak a Közép-Tisza vidékére történő felvonulását kellett meggyorsítania. Mielőtt azonban megvizsgálnánk újabb kormánybiztosi működését, ki kell térnünk egy olyan tényezőre, amely kissé érthetetlenné teszi kinevezését. A képviselőház 1848. december 31-én döntött arról, hogy székhelyét átteszi az ellenség által fenyegetett Pestről Debrecenbe. Sok képviselő reménytelennek látva a kialakult katonai helyzetet, illetve megrettenve a győztesnek látszó császáriak megtorlásától, Pesten maradt, illetve lakóhelyére távozott. A Pesten maradottak között volt ifj. Pázmándy Dénes is, a képviselőház elnöke. O Debrecenbe csak az elnökségről való lemondási nyilatkozatát küldte el. Ez a képviselőház első debreceni ülésén január 8-án lett felolvasva. Miután Pálffy János sem tartózkodott ekkor még Debrecenben, Pálóczy László korelnök elnökölt az ülésen, amelyen: ,A felett folyván a tanácskozás, választassék e rögtön új elnök vagy nem? határozatba ment, miként az e tárgybani intézkedés elhalasztatik, utasíttatván a két alelnököt, hogy rögtön rendeltetésök helyére jöjjenek. " Az alelnökök Debrecenbe hívását Kubinyi Ferenc képviselő javasolta. A felszólítást minden bizonnyal meg is írták a két alelnöknek, így Almásynak is. O azonban csak napokkal később indulhatott el Debrecenbe. Ezzel nem is volt gond, mivel Pálffy János hamarosan megérkezett. Róla azonban azt közölte a képviselőházzal Pálóczy a január 13-i ülésen, hogy: „... Pálffy János alelnök úr megérkezett, de egészsége változása miatt ki nem jöhet, s ezért a tiszt, háznak január 9-i határozata következtében, az ülés elnökségem alatt fog tartatni. " Meglehet Pálffy valóban beteg volt, de inkább az látszik valószínűnek, hogy nem akart vezető szerepet játszani ezekben a napokban. A képviselőház január 18-i ülésén Pálóczy már azt közölte a képviselőkkel, hogy: Pálffy János alelnök egy iratot nyújt be a házhoz, mellyben betegeskedése miatt az elnökség, s a honvédelmi bizottmányi tagságról lemondott, megköszönvén a benne helyezett eddigi bizalmat. " Ezzel a lemondással a képviselőház elnök nélkül maradt, illetve a hivatalban maradt Almásy megérkezéséig továbbra is a korelnök Pálóczynak kellett levezetnie az üléseket. Ebben a helyzetben meglehetősen furcsa, hogy Kossuth éppen Almásynak adott kormány73 HERMANN Róbert-PELYACH István 1990. 319-322. 74 HERMANN Róbert-PELYACH István 1990. 314-315., OL P 295 Görgey-lt. 39. cs. 6/21/ 3. fasc.