Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban

tálymestereknek kellett felhívni. A központi bizottmány május 27-i ülésén a választás napját június 13-ra tűzték ki. Ez azt jelentette, hogy az összeírásokat a szükséges felülvizsgálati idő biztosításának figyelembe vételével korábban meg kellett kezdeni. Ez nem jelentett problémát, mivel azt ténylegesen már május 13-án megkezdték a fertályokban. Így a Panker vezette testületre csak ezek összesítése és a problémás esetek megvizsgálása hárult. A június 11-i összesítésben végül 668 választásra jogosult neve szerepelt.

22 Az 522. sorszám alatt ott találjuk Almásy Pál nevét is, aki háztulajdonosként és „régebbi jog", vagyis nemesi származás révén tett eleget a választási feltételeknek. Személyesen nem jelent meg az összeíráson, a listára vételét Pestről keltezett május 30-i levelében kérte: , Jóllehet Heves Vármegye követválasztói kerülete bár mellyikében magamat bejegyeztetve, a követválasztásban részt vehetnék, mindazon által Gyöngyös várossá eránti vonzalom, s Gyöngyös várossának személyem eránt nyilvanyúlt szíves indulata elhatározott engem arra, hogy a követválasztásra nézve Gyöngyösön jegyeztessem be magamat... "

23 A levélből arra lehet következtetni, hogy Almásyt Gyöngyösről megkeresték annak érdekében, hogy ott induljon a követválasztáson. A helybeliek közül Mahovszky Antal, Alberty Ferenc és Berecz Ferenc ügyvédek, Kaszap Károly városi ügyész, Brezovay Imre és Hanisz Imre földbirtokosok, valamint Főkövy Antal gazdatiszt tartottak szorosabb kapcsolatot Almásyval.

24 Feltehetőleg ők voltak legjelentősebb támogatói is. Almásy népszerűségét mutatja, hogy más gyöngyösi személyek, akik képviselőségre pályáztak, más körzetben indultak, Gosztonyi János a gyöngyöspataiban, Fehér Lajos pedig a pétervásáriban. (Mind a kettő megszerezte a győzelmet körzetében.) Miután Almásy egyedüli jelöltként indult, június 13-án egyöntetű közfelkiáltással választották meg. A választásról némileg bővebb információt a Budapesti Híradó június 22-i száma szolgáltat. E szerint ez mindenféle itatás, s más hasonló korteskedés nélkül zajlott le. Almásy megválasztása után: „A bizalom kedves emberének 12 hajadon, Gyöngyös leányvirág édenéből, monda üdvözlő és bátorító szót, s a szép nap emlékéül nyújtva virágkoszorút... "

25 A felső- és képviselőházból álló népképviseleti országgyűlést 1848. július 5-én nyitotta meg Pesten a nádor, István főherceg. Július 10-én került sor a képviselőház tisztségviselőinek a megválasztására titkos szavazással. Elnökké elsöprő többséggel (306 szavazatból 266-ot kapott) ifj. Pázmándy Dénest választották meg. Hasonlóan fölényes szavazással választották meg az alelnököket is. Elsőalelnökké Pálffy Jánost, másodalelnökké Almásy Pált választották meg. Az előbbi a leadott 293 szavazatból 284-et, az utóbbi 196-ot kapott (minden képviselő két személyre voksolt). Pálffy esetében a nagyobb egyetértés annak tulajdonítható, hogy létezett egy olyan elvárás, amely szerint az egyik alelnöknek erdélyi származásúnak kell lennie. Almásy esetében a nem rá szavazók többsége a magukat radikálisoknak vallók és a nemzetiségi képviselők közül kerülhetett ki. Erre következtethetünk az Eftimie Murgura (30), a gróf Teleki Lászlóra (19) és a Patay Józsefre (15) leadott szavazatokból. Megválasztása után Almásy a következő köszönő szavakat intézte a képviselőházhoz: „Uraim! Midőn önök bizalmát megköszönném, fogadják őszinte nyilatkozatomat, hogy csak akkor fogom boldognak érezni magamat, ha kötelességem teljesítésében önök továbbra is bizalmukkal kisérendenek. "

26 Másodalelnökként a képviselőház üléseinek a levezeté22 HML V-lOlto 144. d. 4. 23 HML V-101/b 144. d. 2. 24 HML V-101/b400. d. 9. 25 BUDAPESTI HÍRADÓ 1848. június 22., KÖZLÖNY 1848. június 23., DEZSÉRI BACHÓ László 1939. 13. 26 KÖZLÖNY 1848. július 11.