Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Kozári József: Adalékok Gyöngyös 1956-os történetéhez

séget nyújtott a gyöngyösi helyőrség tisztikara, akiknek három képviselőjét, Bérces alezredest, valamint Csányi és Rácz századosokat a munkástanács tagjai közé választották. Minthogy az ideiglenes munkástanácsban csak néhány üzem képviselője volt jelen, szükségesnek látszott a testületet kibővíteni. A kibővített munkástanácsban már minden gyöngyösi üzem képviseltette magát. Ez a testület már bizottságokat hozott létre a legfontosabb feladatok ellátására. Ilyen volt az Élelmezési Bizottság, a Hírközlő Bizottság, a Szállításügyi Bizottság és a Lakásügyi Bizottság. Különösen jelentős tevékenységet folytatott a Közlekedési Bizottság, melyben a 34. Autóközlekedési Vállalat dolgozói erejük megfeszítésével biztosították a város, illetve Budapest élelmiszerellátását, valamint a fővárosban rekedt gyöngyösiek hazaszállítását. A munkástanács ellenőrzése alatt továbbra is a városi tanács végrehajtó bizottsága irányította a település közigazgatását. A végrehajtó bizottság élére a munkástanács a lakosság bizalmát élvező Dr. Barna Sándort állította. A megalakulást követő napon a munkástanács a következőkben határozta meg legfontosabb feladatait: 1. A nemzetőrség megszervezése. 2. Honvédség teljes bevonása a feladatok megoldásába, rendfenntartás, a város biztonságának védelme. 3. Kereskedelem, szállítás, élelmiszerellátás biztosítása, szervezése. 4. Tájékoztatás megszervezése, városi újság kiadása Gyöngyösi Hírlap címmel. 5. Kapcsolatteremtés a környező falvakkal, azok munkástanácsaival. 6. Napi tájékoztató a tanácsháza nagytermében az aktuális feladatokról megoldásukról. A munkástanácsot Hovanyecz László „vidám forradalma" a következőképpen örökítette meg: „És ezek után a munkástanács névsora. Hej micsoda névsor ez! Csupa ismerős. Itt van mindjárt Rozgonyi Iván, a Váltógyár dolgozója, azazhogy városunk futballcsapatának centerhalfja, s mint ilyen az én játékostársam. Persze csak úgy, hogy ő az egyben játszik, én meg az ifiben. Azután Nagy Ferenc, a Kézműipari Vállalat igazgatója, vagyishogy Nagyöcsi, a jobbszélsőnk... Szikora Pista bácsi, a Sütőipari Vállalat dolgozója, a legjobb kemencés a városban... Egyed Tóni bácsi, az én gimnáziumi osztályfőnököm, aki egyáltalán nem valami kellemes ember. Épp ellenkezőleg! A végtelenségig egyenes, és mondhatnám kegyetlen. Amikor először belépünk a gimnázium kapuján, ő az első, aki a szemünkbe vágja: ide járni nem kötelező! Az első osztályban üt, vág, hajszol bennünket. Azután másodikban magához emel. Kiálltuk a próbát. Innentől kezdve imádjuk őt is, meg a tárgyát is, a matematikát. Ha van értelme a szónak: köztiszteletben álló, az ő esetében van. Magától értetődően választják a város első emberévé. S mi tanítványai magától értetődően szegődünk melléje test- és nemzetőrnek.

9 A városi tanács apparátusának dolgozói külön választottak maguknak munkástanácsot, amely három tagból állt - folytatta emlékeit Nagy Ferenc. Ok irányították a tanácsi apparátust. Két névre emlékszem is, Goda Tibor, aki akkor gyámügyi előadó volt, és Vörös József, aki a pénzügyi osztályon dolgozott. A harmadikra sajnos nem emlékszem. Tehát ők voltak a tanácsi dolgozók forradalmi bizottságának tagjai. A forradalmi tanácsok megalakulása után szinte mindenütt felvetődött a káderanyag nyilvánosságra hozatalának kérdése. Szinte minden munkásgyűlésen követelték a személyi lapok kiosztását. Tudni akarták, milyen jellemzést írt róluk a személyzeti vezető, az igazgató, vagy a párttitkár. Egyed Tóni bácsival belenéztünk a tanácson őrzött dossziékba, és úgy döntöttünk, hogy az azokban lévő9 Hovanyecz László: Az én vidám forradalmam Népszabadság 1991. október 23.