Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Besze Tibor: Adalékok a gyöngyösi szántógazdálkodáshoz
A szántók nyomásonkénti megoszlása az 1820-as években 75 1. nyomás Almásy Pál Farkas János Gosztonyi Pál Erős Albert Brüdern József Almásy József Zakkai Ferenc Város majorság táblája Postaföld Parókiális föld A Méltóságos és Tekintetes Birtokos Urak között esztendőnként felosztatni szokott 14 köblös 4 köblös 10 köblös 5,2/4 köblös 6,3/4 köblös 6 köblös 1 köblös 25 köblös 8 köblös 6 köblös 86 köblös 2. nyomás Orczy Temető hely Város majorság táblája Postaföld Parókiális föld Földesurak között felosztatik A város hivtal viselők és lakosok között az ezektűi felmaradandók ki szoktak osztatni 10 köblös 11 köblös 30 köblös 7 köblös 10 köblös 86 köblös 273,3/4 köblös Korábban már szóltunk róla és a fenti adatok ezt megerősítik, hogy a XIX. század elejére az egyébként is rendkívül csekély szántóterület alig több mint egyharmada maradt a gyöngyösi taksások kezén. Számottevő majorságföldje ugyanakkor csak a városnak volt, melyet a „feő Oeconomus" irányítása alatt, konvenciós cselédekkel műveltetett. 76 Idénymunkákra a cselédek mellé napszámosokat is fogadtak. Az encsi rét 1765. évi kaszálásakor például a bíró feladatául szabták, hogy „pénzes kaszások" fizetéséről és tartásáról gondoskodjon. 77 A XVIII. század második felétől az oppidum majorság tábláit egyre gyakrabban adta ki feles művelésre, mivel nem volt elég ereje „... sikeressen s Czélerányossan munkáltatni"™ Konvenciós cselédek helyett cimboráknak nevezett vállalkozók fogták fel ezeket a földeket és pontosan meghatározott feltételek alapján dolgozták. Az 1834-ben kötött, hat évre szóló megállapodásban a cimborákat arra kötelezték, hogy a felvállalt táblákat megtrágyázzák és minden második évben pihentessék. 79 A városvezetés így próbálta megőrizni a talaj termőképességét, elkerülni kimerülését. 75 Uo. 751-752. 76 HML-V-101/b. 93. CIV. 57. 77 HML-V-IOl/a/6. 25. 78 HML-V-101/a/12. 261. 79 HML-V-101/a/12. 261.
