Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Besze Tibor: Adalékok a gyöngyösi szántógazdálkodáshoz
3-3 köböl szántót juttattak az elöljáróknak. 37 Ezenkívül még a házhely utáni szántókból is részesülhettek. A közrendűek a taksás funduson lévő házak után igényelhettek a kiosztásra kerülő földekből. 38 A magisztrátus 1732-ben már régi szokásra hivatkozva rendelkezett úgy, hogy a lakosok közül „... kinek, kinek pro portioné Dicaja és obtingense szerint" kell a szántót kimérni. 39 A jobbágyok közül tehát annak, aki nagyobb terhet viselt az osztásnál nagyobb parcella jutott. Azt is szigorúan kikötötték, hogy a határbeli szántókból „... a Kinek semi köze hozzá, sem a Közönséges jó elő mozdítását nem eszközük másoknak hátra maradásával ne adasson". 40 Arra nézve, hogy mekkora volt a parcellák nagysága az 1720. és az 1828. évi országos adóösszeírások anyagában találtunk adatokat. A XVIII. század első harmadában a gyöngyösi adófizetők legtöbbje még 1-3 köblös földet művelt. Olyanok is akadtak, akiknek eke alá valójuk 5-7 köblös volt. Kartika Sámuel 15 köblösre menő szántója pedig kivételesnek nagynak számított a mezővárosi lakosok között. 41 Egy évszázaddal később 1828-ban ugyanakkor már csak egy kilára, azaz fél köblösre tették az átlagosan kimért szántók kiterjedését. 42 Ez a jelentős csökkenés elsősorban az adózó népesség nagyarányú gyarapodásával magyarázható. A XVIII. század folyamán a művelés alá fogható földterület nagysága alig változott, a lélekszám növekedése így azt eredményezte, hogy a gyöngyösi gazdáknak az osztásnál egyre kisebb szántó jutott. Korszakunkban emellett bővült azoknak a köre, akik az osztályföldekre igényt tarthattak. A város földesurai 1742-ben úgy határoztak, „... hogy az mely Tekintetes földes Uraságoknak házaik vannak ben az városban" azoknak is szántót kell mérni, „... nem csupán csak az Taxás fundusokon lévő házak után". 43 Említettük, hogy határbeli földet korábban csak az kaphatott, akinek az oppidumban taksás belsősége volt. Ezt a gyakorlatot változtatta meg a fenti rendelet. A taksásoknak kiosztható területek mennyisége 1761-ben tovább csökkent, mivel a szántóföldek sok éve szokásban lévő osztálya megváltozott. Haller generális herceg Grassalkovitshoz írott levelében arról számolt be, hogy a gyöngyösi közbirtokosoknak „... ez ideig á szegénység által bírt, s élt földekből különösen 348 öl széllességü allodiális földeket, és így a többi Földes Uraknak is a pro portioné mindenek előtt kivettek... s azoknak híjával ámi maradott engedték a szegénységnek, és így a városnak közel fele része szántóföldek nélkül maradtanak" 44 A levél szerint, emellett sok gyöngyösi lakos szerzett olyan szántót magának, amelyet örökös földjének tartott, vagyis az újraosztás rendszeréből valamilyen útonmódon kiszakított. Grassalkovits Antal érthetetlennek találta, hogy e szűk határban miért mértek ki ilyen nagy táblákat a birtokosoknak. A herceg saját részét a taksásoknak juttatta vissza, bízva abban, hogy a többi földesúr is hasonlóképpen cselekszik. A közösből maguknak örökös földeket kiszakítok ügyében ezen kívül úriszéki vizsgálatot javasolt 45 37 HML-V- 101/a77. 762. 38 HML-V-101/a/4. 553. 39 HML-V-101/a/4.60. 40 HML-V-10l/b.93. CIV. 57. 41 HML-IV-7/a/l öi. 555. 42 MOL-P-518/a/2. 752. 43 HML-V-101/a/4.553. 44 MOL-518/a/2. 65. 45 MOL-518/a/2. 65.
