Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából

Katona Lajos szellemi örökségét elsősorban a Meseszótár (ebből sajnos csak töredék maradt meg)

18 és a Magyar népmesetípusok mutatja.

19 Berze Nagy a készülő Meseszótárra már 1909-ben felhívta a Kisfaludy Társaság figyelmét, és a kész művet kinyomtatás céljából 1913-ban adta át az Athenaeumnak. Ezzel a munkával szorosan összefügg Berze főműve, a Magyar népmesetípusok, amelynek elkészítésén a szerző 1908-tól 1934-ig folyamatosan dolgozott. Már a kezdet kezdetén tudatában volt elhivatottságának és munkájának az értékével: „... hogyha én nem leszek olyan magyar ember, aki ilyenre az életét, munkáját, erejét feláldozni kész, érzéke, képessége s tudománya van hozzá, száz esztendő múlva sem akad, mert ez se nem börze, se nem olajvállalat."

20 A mesekatalógus minden magyar népmesét meghatároz, motívumokra bont, ezeket öszszeveti a legszükségesebb hazai és külföldi párhuzamokkal, az irodalom- és művelődéstörténeti, valamint a mitológiai vonatkozásokkal. A mű a magyar mesekincs fundamentuma, amely egy teljesen új és távlatos világot nyitott meg a folklór kutatói előtt. 18 A mű első 14 ívét kiszedték, a kézirat azonban az I. világháború idején elkallódott a nyomdában. A nemzetközi szakirodalomban ez volt az első összefoglaló munka ebben a tárgykörben. 19 BERZE NAGY János: Magyar népmesetípusok I—II. Szerk.: BANÓ István. Pécs, 1957. 20 In: Egy néprajztudós műhelyéből. Szerk.: BANÓ István és FÜLÖP Lajos. Pécs, 1977.1/105.