Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából
taképpen ez a mű hozta meg számára az első jelentősebb hazai és külföldi elismerést. Értékét, újszerűségét és hiánypótló jellegét tekintve - a nyelvjárási monográfiával együtt - méltán nevezhetjük a „Hevesi Kalevalá"-nak. n Mese (1936) című tanulmánya A Magyarság Néprajza III. kötetében látott napvilágot. 12 A terjedelmes fejezet a népmesére vonatkozó addigi tudományos eredmények alapos és rendszerező összefoglalása. Áttekinthetően, olvasmányosan mutatja be a mesélés körülményeit, idejét, módját, a mesefákat, foglalkozik a mese szerkezetével, a típusok rendszerével, a mesei fordulatokkal, végül áttekinti a mesék vándorlását és a változatok keletkezését. Különösen hasznos és a kutatók számára nélkülözhetetlen a magyar népmese teljes szakbibliográfiájának összeállítása és a kapcsolt jegyzetanyag. Pályájának vége felé Baranyai magyar néphagyományok (1940) címmel monumentális gyűjteményt adott közre. 13 Az anyag ma már folklórtörténeti dokumentumnak számít, s megvilágítja azt az áldozatos szervező, gyűjtő- és feldolgozó munkát, amelyet Berze Nagy János a mű elkészítése és megjelentetése érdekében kifejtett. (A könyv III. kötetének Mesék című fejezete 1988-ban külön kiadványként is megjelent a szerző népmesekutató munkásságának feldolgozásával, bibliográfiájával és a gyűjtéshez kapcsolódó jegyzetekkel.) 14 Berze Nagy az anyaggyűjtést 1933 őszén indította el, mégpedig társadalmi alapon, a megye tanítóságának a bekapcsolásával. Útmutatót, 15 szakmai tanácsokat tartalmazó körleveleket adott ki számukra, és gyakorta maga is kiszállt a helyszínre. A gyűjtés a megye 69 községének a területén hat évig folyt. Akkori törekvéseiről a kész mű bevezetésében ezeket írja: „Olyan gyűjtemény képe lebegett előttem, amely a felkutatott terület szellemi néprajzi hagyományainak lehetőleg sokoldalú, valódi képét adja..." 16 Az 1842 oldalas kiadvány 4554 adatot tartalmaz; ebből az I. kötetben népdalokat (dallamukkal együtt), balladákat, verses imádságokat, gyermekjátékokat, rigmusokat, a II. kötetben elsősorban népmeséket, találós kérdéseket, adomákat, legendákat, mondákat, a III. kötetben pedig tájszavakat, szólásokat, közmondásokat, mitikus hagyományokat és népszokásokat találunk. A mű tanulsága felmérhetetlen; megjelenése óta a szakirodalom egyik legtöbbet idézett forrásműve lett. A tudós a magyar néphagyományok mellett megbecsülte a szomszéd népek és a hazai nemzetiségek népköltészetét is, és összehasonlítás szempontjából fontosnak tartotta annak megismerését és gyűjtését. Berze Nagy János 1946. április 6-án Pécsett halt meg. Sajnálatos, hogy néprajzi munkásságának mind értékben, mind terjedelemben nagyobb részét az életében kiadatlan művek jelentik. Már csak posztumusz kiadványként jelenhetett meg az Égigérő fa című mitológiai kötete is. 17 Ez a könyv a magyar hitregék problémáinak összefoglalása, egyben az eurázsiai népek szellemi rokonságának bizonyítéka. Eredményei joggal tartanak igényt mind a néprajz, mind a vallástörténet kutatóinak az érdeklődésére. 11 L. BERZE NAGY János: Baranyai magyar néphagyományok. Népmesék. (Szerk.: FÜLÖP Lajos. Pécs, 1988. 21.) 12 In: A Magyarság Néprajza III. Bp., 1936. 256-326. 13 Kiadta Baranya vármegye közönsége. Pécs, 1940. I— III. köt. 14 BERZE NAGY János: Baranyai magyar néphagyományok. Népmesék. (Szerk.: FÜLÖP Lajos. Pécs, 1988.) 15 L. Tájékoztató Baranya vármegye magyar népe szájhagyományainak és szokásainak gyűjtéséhez. Pécs, 1933. 16 In: Bevezetés. VIII-IX. 17 BERZE NAGY János: Égigérő fa. Magyar mitológiai tanulmányok. (Szerk.: DÖMÖTÖR Sándor. Pécs, 1958', 1961 2 , 1984 3 .
