Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Csesznokné Kukucska Katalin: Heves vármegye demográfiai képe 1867-1910

Az 5. sz. táblázat a járások lélekszámának alakulását adja meg. A 6. sz. táblázat a járások tényleges szaporodását mutatja meg. A vizsgálódás szempontjából a tényleges szaporodást kifejező arányszámok fontosak, hiszen ezek a világos képet adnak a megye népességének fogyásáról, illetve növekedéséről. Természetes a számok mögött vannak más valós okok, pl. közegészségügyi, vagy járványügyi, vagy akár a kivándorlás problémái is. Ezekre is ki fogok térni, sőt az egészségügyire nagyon részletesen dolgozatom második részében. Míg az 5. sz. táblázatból csak az tűnik ki, hogy 1869-1880 között, az egri gyöngyösi és pétervásárai járásokban csökkent a népesség száma, viszont az 1890-es évektől emelkedő tendenciát mutat, a többi járásban, illetve a két rendezett tanácsú városban is. A 6. sz. táblázat adatai már lényegesen „beszédesebbek". Az adatokból kitűnik, hogy a hatvani járás népessége fejlődött legdinamikusabban, 1869-1910 között 74,7 %-kal. Ha összehasonlítjuk a vármegyei átlagokkal az azonos időközökben a következőt tapasztaljuk: 1869-1880 között 5,9 %-kal magasabb a lélekszám emelkedése a vármegyeinél, 1880-1890 között 8,3 %-kal magasabb, 1890-1900 között 9,2 %-kal magasabb, 1900-1910 között 7,5 %-kal magasabb, 1869-1910 között 42,5 %-kal magasabb a lélekszám. Különösen 1890-1900 között nagy az eltérés a megyei és járási átlag között. A népesség ily nagyarányú fejlődését főleg a járás földrajzi fekvése és jó gazdasági tényezői magyarázzák. 1869-1880 között az egri járás lakossága -3,9 %-kal, a gyöngyösi -3,7 %-kal és legnagyobb mértékben a pétervásárai járás lakosságának a száma csökkent -9,6 %-kal. Ebben az évtizedben a vármegye lakossága nem gyarapodott a -7 fővel való csökkenés -0,0001 tízezred %-os hanyatlást mutat. Ebben az időszakban a legnagyobb az emelkedés: Eger r. t. v.ban 8 %-os, hevesi járás 6,25 %-os, illetve a hatvani járás, ahol 5,9 %-os az arány. Jóval kisebb az emelkedés a tiszafüredi járásban, ahol 2 %-os és Gyöngyös r. t. v.-ban 1,5 %-os. „Kétségen felül kitűnik, hogy megyénk lakossága 1869-től 1880-ig nem szaporodott s a szaporodási arány szám 30 év alatt csakis közepesnek mondható. S ha a két rendezett tanácsú város népesedési viszonyait nézzük feltűnik, hogy Gyöngyös r. t. város 30 év alatt 0,3 %-os szaporulatot mutat, lehet mondani semmit. Kétségtelen, hogy Gyöngyös ős lakossága pusztul s a veszteség idegen elemek bevándorlása által pótoltatott" 9 A további 3 évtized adatai azt bizonyítják, hogy a vármegye egyes területei népességének fejlődése nagy eltéréseket mutat. 1880-90 között a legnagyobb fejlődés a hatvani járásban van 19,7 %-kal, a legkisebb Gyöngyös r. t. v.-ban 0,4 %-kal, a megyei pedig 11,36 %os emelkedést mutat. 1890-1900 között szintén elég hullámzó a népesség száma, a legnagyobb a hatvani járásé 17,6 %, bár az előző évtizedhez képest 1,1 %-os csökkenés található. Az egri járásban is csökkenés figyelhető meg, mégpedig 1,1 %-os, hiszen 1890 végén 4,3 %-os volt a növekedés, 1900 végén 3,2 %-os. De közel 50 %-os csökkenés figyelhető meg a gyöngyösi és tiszafüredi járásban. A legmélyebb csökkenés Gyöngyös r. t. v. esetében figyelhető meg -1,5 %. A vármegye esetében is csökkenés figyelhető meg az előző évtizedhez képest, hiszen most csak 8,37 % növekedés tapasztalható. Ez azonban a gümőkór egyre súlyosabb terjedésével magyarázható. Az 1910. évi népszámlálási eredményről a következőket lehet olvasni az Alispáni jelentésben: „Az összes szaporodás ezen nem végleges kimutatás szerint 21.902, amihez ha hozzájön még a jelzett többlet, nagyon megközelíti a szaporodás a 30 ezret, [az ideiglenesen 9 ALISPÁNI jelentések 1903. 38.