Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

gették az emlékezés lángját. A helyi elképzelésekben egész egyszerűen nem szerepelt soha az, hogy az eklektikus zsinagógától meg kellene válni. Az ötvenes évek megoldási terveiben azzal számoltak, hogy a MIOI és a Tanács támogatásával idővel felújítják, rendbeteszik a zsinagógát, mely a vallási élet központja marad. A szomszédos Hősök temploma - mely 1945-ben szintén romosán került vissza hozzájuk -, átalakítás után a vallásoktatás, a hitközségi élet, a kulturális rendezvények, esetleg fűthető téli imaház helyszíne lesz. Hogy a romos épületek ügye a holtpontról kimozduljon, 1955-56-ban a Gyöngyösi Izraelita Hitközség a kisebb feladatba bele is vágott volna, megterveztették a Hősök templomának átalakítását.

303 Löffler Béla hitközségi elöljáró, Őri István gazdaságvezető, valamint Seiler Miklós intézőbizottsági tag minden ez irányú intézkedése felesleges volt. Az átalakítást formailag a Városi Tanács Városgazdálkodási Osztálya és az Országos Műemlék Bizottság hiúsította meg, valójában azonban a MIOI sem támogatta. így aztán nemcsak a műemlékesek által ellenzett jelentősebb bontás maradt el, hanem az épület felújítása is.

304 1956 őszén újabb kivándorlási hullám apasztotta a helyi zsidóság létszámát. A kommunista diktatúrában befagyasztott vándormozgalom 1956 őszén újjáéledt, s a pár hétig nyitva levő nyugati határon körülbelül 20-25 000 izraelita távozott az országból. Ez a kivándorlóhullám sok gyöngyösit is magával sodort, számuk ötven körülire tehető, de legtöbbjük már 5-10 éve elköltözött a városból. Hozzátartozóikhoz, a Mártírok Ünnepére, idős rokonokhoz vagy éppen sírjaikhoz járogattak csak eddig is haza. Az 1956-os menekülési hullám ismét leginkább az értelmiség számára jelentett „megoldást". Sokan távoztak olyanok is, kik eddig kifejezetten baloldali gondolkozásúnak számítottak, illetve részt vettek a Magyar Dolgozók Pártja munkájában.

305 1958 januárjában nagy összeírásra vállalkozott a gyöngyösi zsidóság. (Nem ismert a munka háttere, lehet hogy országos kezdeményezésre készült, lehet hogy csak helyi igények váltották ki a felmérést.) Összeírták a hitközségnél minden - a közösség életében részt vállaló - személyt. Ez a lista 179 nevet tartalmazott, kereken 160 gyöngyösit, 9 ecsédit, 6 tarnazsadányit és 4 hatvanit. A lista a név és illetőségi hely rovatok mellett tartalmazta a születési év, illetve foglalkozásmegjelölést is. A Holocaustra visszautaló okok miatt a 179 főből csak 7 fő nyugdíjas. Bár a korabeli társadalom minden rétegéből találhatunk reprezentánst soraikban, mégis döntő a tisztviselők létszáma 30 fővel, a kereskedelmi alkalmazott megjelölés 28 fővel és az iparosok tábora 23 képviselővel. A gyermek és tanuló kategóriába 29-en, a háztartásbeli megjelöléssel 37-en szerepelnek. Korábbi arányukhoz képest mélyen alulreprezentáltak a szellemi foglalkozásúak: összesen 9 (orvos, ügyvéd, mérnök, tanár stb.) található a városban.

306 303 GYIHI. Gyöngyösi régi izr. templom átépítési terve. (1956. február). 304 GYIHI. MIOI főtitkárának 1956. február 24-én kelt levele, valamint Seiler Miklós február 26-án kelt válasza. 305 STARK Tamás 1995. 107. Adatai szerint a kivándorlóknak kevesebb mint fele választott csak izraeli úticélt (9000 fő), a zömm inkább Nyugat-Európában illetve Észak-Amerikába ment. 306 GYIHI. Hitközségi iratok 1958.