Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

41. kép Az ország legszebb bútoráruháza Figyelembe véve a valláselhagyók magas számát, a vegyes házasságok 1945 utáni gyakoriságát, a kommunista korszakban felgyorsuló asszimilációt, nem túlzás azt állítani, hogy még az 1950-es évek végén is több mint 300-400 zsidó lakott a városban.

307 Ez a létszám csekély a Holocaust előtti évek lakosaihoz képest, de még mindig egy működőképes vallási, kulturális, társadalmi részvétel lehetőségét hordozta magában. Megvannak az ingatlanok, fiatal, alkalmas a rabbi, s 30-40 gyerekkel még hitoktatóórára is szükség volt ezekben az években. Rendezvényeik 50-60 fős közönség előtt zajlottak - kisebb katolikus templomban sem jöttek ekkoriban többen össze -, a református közösség pedig még az izraelitánál is kisebb létszámú volt a városban. A felekezet mégis ekkor hasonlott meg, ekkor forgácsolódott szét és fordult el gyökereitől. 307 Stark Tamás kutatásai során érdekes ellentmondásra figyelt fel. Az országosan meglévő jelentős izraelita nőtöbblet automatikusan megnövelte a vegyes házasságok gyakoriságát, és ez a tendencia az alacsony természetes szaporulat és a kivándorlás mellett tovább csökkentette a zsidóság számát. A felekezeti lemorzsolódással egyidejűleg azonban ellentétes irányú, de statisztikailag megragadhatatlan folyamat is zajlott. A vegyes házasságokkal ugyanis jelentősen növekedett a zsidó háttérrel, illetve rokoni kapcsolatokkal rendelkezők száma. A kommunista korszakban tehát a zsidóság vallásilag elkötelezett magja öszszezsugorodott ugyan, holdudvara viszont jelentősen megnőtt. STARK Tamás 1995. 108.