Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

jól előrevetíti a művet. Történeti kézikönyv helyett napi politikai eszközt kovácsolt, amolyan helyi antiszemita példatárat. Tette ezt akkor, mikor a szomszédját, a volt osztálytársait, annak gyerekeit és szüleit már a vészkorszak árnyéka lengte körül. Hosszú oldalakat kitenne, ha megpróbálnék mindenkit fölsorolni, aki munkámat segítette. A kötet terjedelmi korlátai sem adnak erre lehetőséget. Nem tehetem azonban meg, hogy külön is ne említsem a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) és a DUNAHOLDING Alapítvány anyagi segítségét, mely lehetővé tette számomra a témára vonatkozó külföldi anyaggyűjtést. Külön köszönöm Nagy László úrnak, a Mondat Kft. vezetőjének, hogy a nyomdaköltségek mérséklésével elősegítette a könyv elkészültét. Másrészt hálásan köszönöm munkáltatóm, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet és Mátra Múzeum hozzáállását, mellyel nemcsak elviselték, de serkentették is kutatásom továbbvitelét. A kötet szerves részét képezi a könyv végén található függelék. Olyan szemelvényeket, forrásokat közlök, melyek teljesebbé teszik a kötet anyagát. A források leginkább a Holocaust időszakának rémségeit villantják föl, közlöm a hírhedt zsidótörvényeket csakúgy, mint a gyöngyösi áldozatok névsorát. Egy évtizedes munkámmal, jelen könyvemmel választ arra keresek, ki volt és honnan jött a Csapó utcai Kohn bácsi, Ábrahám szatócs a felvégről, Drózsáék a Pannónia Szállodából vagy a díszmagyarba öltözött, kackiás bajuszú Rosenfeld tűzoltóparancsnok. És a többiek mind, az arcnélküli, de korántsem névtelen tömeg. Mert mindenkinek volt neve. Gyerek volt, apa, testvér és rokon. Hogy hova lettek, azt ugye mindannyian tudjuk! A gyöngyösi zsidóság előtörténete - vélhetőleg mint minden előtörténet -, a história ködébe vész. A középkor végi Magyarországon harmincnyolc helységben említenek a források zsidókat. Eletükről keveset tudunk. Bár az oklevelek számos imaházról és temetőről tudósítanak, ismerni csak néhányat ismerünk. A régészek Sopronban és Budán tártak fel középkori zsinagógát. Gyöngyös említése kifejezetten korai, a XV. század közepén már szerepel zsidó írásos anyagban. 1456 és 1480 között keletkezett az a tanúvallomás, melyet Brúna Izrael regensburgi rabbihoz küldtek, melyben első ízben zsidók kapcsán Gyöngyös várost is megemlítik. A forrás egy Vác mellett meggyilkolt izraelita ügye: „Hárman ültünk együtt törvényszéket képezvén, midőn Nehórai, Mózesnek fia, előttünk megjelenvén, e következő tanúvallomást tette: Gyöngyös városában voltam, hol egy Vácz városából való keresztény is volt kinek neve Mátyás... ,n A tanúvallomás a továbbiakban nem emlékezik meg többet a városról. A forrás mégis azt a feltételezést engedi meg nekünk, hogy a kereskedelméről - földrajzi fekvése okán már a XV. században - ismert városban nemcsak megfordultak időnként zsidó vándor kereskedők, de le is telepedtek. 7 KOHN Sámuel 1881. 60. A héber eredeti egyébként a város nevét Gondjes alakban írja.