Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)
A zsidó vallás írott és íratlan törvényei a betegek ápolását egyaránt a legszentebb kötelességek között írja elő. Ahol vagyoni helyzetük megengedte, emberbaráti intézményeket, kórházakat, aggokházát stb. létesítettek hitsorsosaiknak. A gyöngyösi zsidó kórház épületét 1854. március 7-én vásárolták meg az izraeliták. A zsinagógával átellenben, a patakpart túloldalán megvásárolt házat és a hozzá tartozó több mint 3 hold kertet korábban gróf Szapáry József és felesége, báró Orczy Anna birtokolták. A Szentegylet tulajdonában lévő kórház tőkéjét 1871-ben jelentősen megemelte Weiszberger József 1000 frt adományával, ennek ellenére az intézmény komoly anyagi gondokkal küzdött. A Szentegylet az évi tagsági díjat egy külön kórházi járulékkal megemelte, a nagy kertet pedig bérbe adni kényszerültek. A városi közkórházzal ellentétben a Gyöngyösi Izraelita Szentegylet egy egész zártkörű magánkórházat tartott fenn legendás hírű orvosi karral. A kórház megnyitása idején Breuer Sámuel (később magyarosított dr Gyöngyösire) és Engelsmann Ábrahám volt a két választott orvos. 1860-ban dr. Lippe Ede egyedül a kórházi orvos, aki fizetés nélkül végezte feladatát. 1866-ra már három főre bővült az orvosi kar, dr. Gyöngyösi Sámuel kórházi orvos mellett már két segítő állt: Fischer Fülöp dr. és Schönfeld Lipót dr., majd 1871-től már dr. Schönfeld Móric is a kórház orvosi karához tartozott. A négy orvos 30-30 forintot kapott egész évben munkájukért, s maguk között osztották fel a munkát. Mivel ez a működési rend sok fennakadással járt, 1873-tól évenként sorsolással döntötték el, ki lesz az egyleti orvos. 1891-től aztán ismét két orvos kellett az intézménybe a sok feladat miatt. Mivel ekkor dr. Schönfeld Lipót már betöltötte a városi tisztiorvosi állást is, így dr. Michelstädter (Dr. Molnár) és dr. Weisz Armin kapták meg 1891-től az állást. 102 A városi közkórház mellett az 1890-es években az intézmény lassanként elveszítette az orvosi jellegét, inkább már menedékház-feladatokat látott el, a kor szóhasználatával „sinylők házává" alakult. A zsidóság asszimilációjának legfontosabb elősegítője az iskolaügy. Első megközelítésre nagy kudarca volt a helyi izraelitáknak a zsidó iskola története. Az 1839-ben létesült első zsidó felekezeti iskola 1869-ben megszűnt. Voltaképpen az orthodox jelleg követői tehetők ezért felelőssé, mert a szétválás előtt a hitközség ezen kisebbsége már Gyöngyösön erősen mozgolódott. A kiválásról 1869-ben úgy voltak hajlandók lemondani, ha a nekik nem megfelelő szellemű zsidó iskolát megszüntetik. 103 A zsidók a saját elemi iskolájuk mellett szép számmal látogatták a város gimnáziumát is. 1840/41-es tanév 309 tanulójából még csak 4 volt zsidó, de 1859/60-ban már 19 fő. 1866/67-ben 71 fő, majd a folyamat csúcspontján 1873/74-ben 112 fő izraelita, vagyis az akkori gimnazisták 51%-a. 104 Az abszolút hatalom centralizációs politikája országosan is a zsidóság gazdasági tevékenységi körének szélesítése irányába hatott. Az ipart űzők aránya fokozatosan emelkedett a gyöngyösi zsidóság körében. Az abszolutizmus megszüntette a céhes 102 JAKAB Jenő 1943. 12. 103 JAKAB Jenő 1943. 48. 104 BACHÓ László, Dezséri 1941. 98.
