Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

korlátozások jó részét, sőt törvényileg biztosította, hogy a zsidók bármilyen ipart folytathatnak. Ezért a XIX. század második felében az idősebb és fiatalabb generáció foglalkozásszerkezete között jelentős változás állt be az iparosok javára. Ez már a zsidó iparosság emancipációjának útja, melynek nyomán az 1860-as évektől megritkultak, elcsitultak a zsidó és nem zsidó iparosok közti viták. Az utolsó rezignált kísérletet a szűcsök hajtották végre 1862-ben, mert a piactéren rovásukra terjeszkedtek „az izraelita kis kereskedők".

105 A háttérben természetesen ott zajlott a feudális eredetű céhrendszer halódása. A harc azonban lassan már nem a kiváltságos céhes iparos és a kontár között dúlt, hanem a súlypont áttevődött a hagyományos céhes ipar és a modernebb kézműipari termelés közé.

106 A zsidóság történetének kutatásakor legnagyobb gondot a vagyoni viszonyok felmérése okozza. Évtizedes, évszázados kirekesztettség az ingatlanszerzésből problematikussá tette anyagi helyzetük meghatározását. Kezeiken nyilvánvalóan jelentős mobiltőke halmozódott föl, jól megtérülő vállalkozásokba, kereskedelembe fektetve, de vagyonukat felmérni a polgári korig csak becsléssel, következtetéssel lehetett. 18. kép A gyöngyösi zsinagóga az 1917-es tűzvész után 105 HML. GYVL. V-101/b/401. CCCCXLIII/38. Zsidók eltiltása a vásártérről (1862). 106 DÓKA Klára 1994. 84.