Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

Míg 1700 körül 4071 főre teszik az ország zsidóságának létszámát, addig 1739-ben 11 621, 1789-ben 80 775, 1805-ben 126 620, 1840-ben pedig 244 000 zsidó szerepelt a forrásokban.

25 Népességük gyors növekedése okaként csak részint - főleg a kezdeti időben - fogadható el a migráció, későbbiekben az igen magas népszaporulat az a fontos tényező, mely a magyarságénak 3-4-szeresét is elérte. Ezt a gyors felfutást a „francia háborúk" nagymértékben elősegítették. A nagy gazdasági konjunktúra, a mezőgazdasági árutermelés bővülése által teremtődött új hitelezői, forgalmazói feladat kihívásának kellett megfelelni. Az árutermelésre lassan megnyíló nemesi mezőgazdaság nekilendítéséhez hihetetlen mértékben megnőtt az igény a mobil tőke iránt. Ezzel nemcsak a nemesség nem rendelkezett Magyarországon, de gyakorlatilag senki, aki a feudális hierarchia tagja. A XIX. században ezért az a kétségbeesett érdeklődés a hitel iránt. A várakozásnak megfelelni pedig csak a zsidóság tudott. Ennek a csoportnak Magyarországon egyebe sem volt, csak mozgótőkéje, hisz éppen a nemesek törvényei tiltották az ingatlantulajdonok megszerzését. II. József császár uralkodásának tíz éve döntő jelentőségű változásokat hozott ezen a téren is. A nevezetes Türelmi rendeletének kihirdetésekor (1781.) már a zsidókra vonatkozó rendelettervezete is készen állt. A ^Systematica Gentis Judaicea Regulatio"-t azonban - a magyar kancellária és a megyék késlekedése miatt - csak 1783-ban tette közzé a Helytartótanács. Ez a szabályozás a bányavárosok kivételével teljesen liberalizálta a szabad költözködés jogát, állami felügyelet alatt álló zsidó iskolák fölállítását rendelte el, földet bérelhettek, járhattak volna elméletileg egyetemre is. Még az öltözködésben is eltörölte a megalázó kötelező jeleket, sőt nagy buzgalmában az uralkodó 5. kép A legrégebbi Gyöngyösön fennmaradt izraelita síremlékek. Horváth László felvétele 1994. 25 BRAHAM, Rudolph L. 1988. I. 26. 14