Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)
a szakáll levágását is elrendelte. 26 II. József a halála előtt ugyan ezt a rendeletét is visszavonta, de az eltelt egy évtizedes felpezsdülést már nem lehetett semmissé tenni. Szerepük és létszámuk Gyöngyösön is megnőtt az 1790-es években. 1790-től szakadatlanul kérték, hogy zsinagógát építhessenek és rabbit tarthassanak. Ez már biztos jele volt nagyfokú megerősödésüknek. „Imádságos házaik" eddig is voltak, s egy ez évi kimutatásból az is kiderült, hogy rabbijuk is volt már, bizonyos Daniel Jakob. 1795. december 17-én megalakult a Chevra Kadischa Egylet is. (Meglepő módon, így sch-val írták következetesen.) 27 Ez az egylet valósággal korjelző szereppel bír, mert mindenhol a tartós megtelepedési időszak első jelentős közösségi szerveződése. Feladata egyébként nem más, mint a halottak eltemetése a hagyományos szokások szerint, de a hitközségnek amolyan előzményét is látnunk kell benne. A Magyar Zsidó Múzeum a kiállításában is szerepeltet egy Chevra emléklapot, mely Gyöngyösön készült 1800-ban. A színes kép a szentegylet munkájának 16 pillanatát eleveníti meg az elhalálozástól, a rituális sírbatételig. 28 Az egri püspök 1797. augusztus 11-én elutasította a gyöngyösi zsidók zsinagógaállítási kérelmét. 29 Rá pontosan egy héttel a város szintén határozatban utasítja el a kérelmet. 30 Ugyanebben az évben rendelkezett Gyöngyös a betelepült zsidók összeírása tárgyában. Ez az 1797. évi adatsor azért páratlan, mert segítségével megközelítően pontos képet kaphatunk a betelepülők számáról és származási helyéről. Sőt, más jellegű információval is szolgált az összeírás. A letelepedni vágyók - az ingatlanszerzési tilalom miatt -, meg kellett hogy elégedjenek kezdetben az „albérlettel". A legtöbbjüknél feltüntették azt is, hogy kinek a házában lakik. 31 „A Tettes Nemes Gjundős Warasaban lakos Zsidóságnak" összeírásában 25 családfő szerepelt. Családi állapot nem volt feltüntetve, a zsidó összlakosságra így csak következtethetünk. A „nős" jelző e tárgykörben sokszor félrevezető. Az a gyakori ugyanis, hogy a letelepedő egyenlőre családját hátrahagyva kért és kapott letelepedési engedélyt. Mindezzel együtt megállapítható, hogy Gyöngyös legkorábbi ismert zsidó betelepülőinek többsége - születési helyüket tekintve -, elsősorban a szomszédos megyékből származott. Legtöbben magából Heves vármegyéből költöztek be (28%) 32 , Nógrádból 24%, a szintén szomszédos Pest és Borsod megyéből 12% és 8%. Az ismeretlen területről érkezőkkel együtt - 3 fő -, ez már a betelepültek 84%-a. Felmerül a valószínűsége annak, hogy a közvetlen „szomszédból" ideköltözöttek jelentős hányada már korábban is állt gazdasági kapcsolatban a várossal. 26 GONDA László, 1992., 314. 27 SÓS Endre 1944. 126., illetve ÚJVÁRI Péter 1929. 331. 28 A gyöngyösi Chevra emléklap (1800) fényképét közlöm FŰKÖH Levente-HORVÁTH László /szerk./ 1997., illetve SCHEIBER Sándor 1984. 427. 29 HML. GYVL. V-101/b/47. LIII-73. Zsinagógát eltiltó püspöki levél. 30 HML. GYVL. V-101/b/47. L1II-74. Zsinagógát eltiltó tanácsi határozat. 31 HML. GYVL. V-101/b/46. LIII-52. Zsidók kimutatása (1797). 32 Születésüket nézve 3 fő pásztói, l-l fő atkári, andornaki, domoszlói, szűcsi.
