Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

Közel 100 éven keresztül a források Gyöngyösön arról az ádáz küzdelemről tanúskodnak, mely voltaképpen gazdasági okokból folyt, de az érvek és ellenérvek legkevésbé a gazdaság teréről származtak. 1739-ben azért próbálták a zsidókat - szervezetten az első ízben -, a városból kiűzni, mert a pestisjárvány terjedését az ő vándorkereskedésüknek tudták be. Ekkor a kiűzést csak az állította meg, hogy Orczy báró védelmébe fogadta őket, minek következtében a város is a rendelet visszavonására kényszerült. A források egyébként ennél az esetnél azt is elárulják, hogy mindöszsze 8 zsidó család élt ekkor a városban.

24 A tömeges betelepedésük csak a XVIII. század végén indult meg. Az újkori magyar zsidóság túlnyomó része tehát nem a megelőző korszak zsidóságának leszármazottjaiból állt. Az ország egyesítését követően évszázadokon át folyt a betelepedés, három fő irányból és három nagyobb hullámban. Legkorábban a XVIII. század legelején az osztrák-német területekről érkeztek zsidók az országba, majd a XVIII. század közepétől a cseh-morva irányú bevándorlás volt a döntő tényező. Végül az utolsó - tömegében és jelentőségében is leglátványosabb - beköltözés említendő. Lengyelországból, annak felosztása után, főleg a galíciai területekről végig a XIX. század folyamán érkeztek csoportok. Ennek a migrációnak a tetőzése a reformkorra tehető, de egészen az első világháborúig nyomon követhető. 4. kép A zsidó Messiás megérkezése, ahogy Gyöngyösön 1800-ban elképzelték 24 SZEDERKÉNYI Nándor 1893. 206.