Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)

Egy év kihagyása után 1811 szeptemberében a 16 éves Török Ignác a bécsi hadmérnöki akadémiára került. Az 1717-től fennálló akadémia képezte a császári hadsereg számára a hadmérnököket. A gimnáziumot végzett növendékek felvételi eredményüktől függően a hét évfolyamos akadémiát a III. vagy IV. évvel kezdhették. Törököt felvételi eredménye alapján a III. évfolyamba sorolták be. Az akadémia egyszerre nyújtott hadmérnöki és polgári mérnöki képzést. A műszaki ismereteken kívül különösen magas szintű volt a matematika oktatása, olyannyira, hogy néhány évvel később Bolyai Farkas is ide íratta be fiát, Bolyai Jánost. Török Ignác a kezdeti nehézségek után a VII. évet 1816-ban évfolyamának legjobb tanulójaként fejezte be. Ez azért volt fontos, mert az akadémia alapszabályzata szerint csak az utolsó év két legjobb tanulmányi eredményét elérő diákja került automatikusan hadfiként (tiszti rang várományosaként - H. J.) a császári hadsereg mérnökkarába. Az évfolyam többi hallgatóját hasonló rangban más fegyvernemekhez osztották be. Ez lehetővé tette, hogy kisebb műszaki feladatokat a gyalogsági és lovassági alakulatok önállóan is meg tudjanak oldani. Török mögött az eminens lista 2. helyén Br. Karl Schaurath végzett. Ok ketten még egy évet az akadémián töltöttek, ahol magasabb szintű hadmérnöki képzésben részesítették őket. Ezen „VIII. év elvégzése után 1817-ben alhadnaggyá nevezték ki őket a hadmérnöki testülethez.

2 A hadmérnöki testület létszáma nem volt magas, 100-150 fő között mozgott. A XLX. század első felében a hadmérnöki tevékenység magába foglalta az ideiglenes tábori erődítések készítését, valamint a várak erődítését és karbantartását. A felsorolt tevékenységeket erődítési igazgatóságok irányították, amelyek központjai jelentősebb várak, vagy katonai igazgatási központok voltak. Az erődítési igazgatóságok alárendeltségébe tartoztak az aknász és árkász alakulatok is, amelyekbe gyakran hadmérnököket is beosztottak csapattiszti szolgálatra. Az erődítési igazgatóságok a császári hadsereg hadmérnöki főigazgatóságának az alárendeltségébe tartoztak. A hadmérnöki főigazgató tisztségét 1848-ban a császári család egyik tagja, János főherceg töltötte be.

3 Török Ignác hadmérnökként a Habsburg Birodalom különböző helyein teljesített szolgálatot: 1817-22 Paschiera, 1822-27 Velence, 1827-30 Komárom (ezen időszakon belül 1828-29-ben a katonailag jelentéktelen Lipótvár helyi erődítési igazgatója), 1830-31 Galícia, 1831-32 Verona, 1833-37 a brucki árkásztestület Észak-Itáliába kikülönített századánál Piacenzában és Mantuában, majd 1837-39-ben a galíciai Tarnówban. Időközben 1818-ban előléptették főhadnaggyá, 1823-ban pedig alszázadossá. Főszázadossá első galíciai szolgálata alatt léptették elő 1830-ban. Állomáshelyein a hadmérnöki tevékenység különböző szakágaival ismerkedhetett meg a gyakorlatban. Paschiera, Komárom, Lipótvár, Verona és Mantua a várerődítések terén nyújtott gyakorlati ismereteket. Velencében hadikikötő erődítése, míg első galíciai szolgálata alatt sánctáborok építése terén szerzett ismereteket. Figyelmet érdemelnek elöljárói is az egyes szolgálati helyeken. Az 1830-3 l-es galíciai szolgálata alatt Gr. Bernhardt Caboga alezredes volt a sáncmunkálatok irányítója, aki 1848/49ben János főherceg helyetteseként tevékenykedett. Mantuában Heinrich Hentzi alezredes volt a közvetlen felettese, aki Buda császári parancsnokaként szerzett szomorú hírnevet 1849-ben.

4 Galíciából 1839 májusában áthelyezték a magyar királyi testőrséghez, ahol az „Ideiglenes és tartós erődítések" tanára lett. Alőrmesteri beosztása megfelelt a hadsereg századosi rendfokozatának. A korábban elsősorban udvari protokolláris őrszolgálatot ellátó testőrséget 2 VIDOS Géza 1941: 7-10., 46-47. o. 3 VIDOS Géza 1941: 11. o. 4 VIDOS Géza 1941: 11-13. o., HELLEBRONTH Kálmán 1939: életrajzi adatok